Az 1952-ben megjelent Béke Ithakában című Márai-regényben az a legizgalmasabb, amikor az önéletrajzi elemek áttűnnek az újraírt antik szövegen, hisz Odüsszeusz utazásai jól használható metaforákat jelentettek a kommunista Magyarországot elhagyó író számára.

A magányos, ulyssesi sorsot a vállaira vevő Márai Sándor könyve a mitológiai alakok újrafestésével állít valamennyit az eredeti történetek élességén, és a modern nyelvi elemek használatával és felülfogalmazásokkal relativizálja a történetet, és a deheriozálja a hősöket. 

Legyengíti az őstörténetek pátoszát, ugyanakkor megpróbál visszatalálni az antik idillbe, és ezzel együtt egy anti-Ulyssest hoz létre, ami egy konzervatív polgári író számára pont a megfelelő szerep. Márai Joyce-élményére a filológusok könnyedén rá tudnak mutatni, hisz az író számos publikációjában meglehetősen gyorsan reagált az Ulyssessre, ugyanakkor Márainak jobban tetszett Thomas Mann finom, ironikus mítoszkezelése a József és testvéreiben, mint a Joyce-i nyelvválság konstrukciói. 

Érdekes csillagállás, hogy Devecseri Gábor Márai „nagy utazása” előtt egy évvel készült el az Odüsszeia korszerű fordításával, és 1952-ben publikálta az Iliászt, akkor, amikor megjelenik a Béke Ithakában. Az antikvitás e két alapműve szinte keretbe foglalja tehát Márai művét. Az emigráns léthelyzettel vívódó Márainak a háború kataklizmái után tehát szinte ölébe hullt az Odüsszeia. 

Persze, ki ne ismerne Máraira a magányos vándorlásban, a száműzetésben, melyben az önmeghatározás pont olyan kalandnak bizonyul, mint maga a tényleges utazás. Lehet, hogy a nyelvi regisztereket illetően Márai nem volt radikális, de éppenséggel pont a Béke Ithakában című könyvével hajt végre egy merész újítást – lásd a könyv a narrációs eljárásait. 

Három elbeszélő meséli el a maga Ulysses-változatát, de egyik szereplő sem tud teljes képet adni hősünkről, hisz’ Pénelopé, a feleség sem ismeri eléggé, ahogy nem ismeri Télemachos, a fia, és vajmi keveset tud nagy kalandorunkról Télegonos, a gyilkosa. Cserébe megtudunk valami mást Máraitól: „Ha egy férfi egyszer elhagyja az otthont és minden következménnyel útra kel, később soha nem tud teljesen hazatérni.”