Budai Gyerekkórház neurózis osztályán folytatott művészetterápiás csoport kiállítása február másodikáig, délután kettőig látható a Budaörsi Tescóban.
Történt ugyanis, hogy nemrég Kiss Tibi, a Quimby frontembere járt a gyerekeknél, hogy együtt dolgozzanak.

Az egykori Budai Gyermekkórház Neurózis osztályán, a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházainak Budai Gyermekkórház gyermekpszichiátria részlegén 2007 nyarától vezetnek terapeuták művészetterápiás csoportokat a Mosoly Alapítvány és egy élelmiszer diszkont áruház támogatásával.

Megelőzni könnyebb, mint gyógyítani.
A kialakult zavarok mielőbbi helyrehozása annál könnyebb feladat, minél gyorsabban beavatkoznak. A felnőtt pszichiátriai betegek élettörténetében gyakran találunk gyermekkori viselkedés- vagy érzelmi zavarokat. Példul az ún. iskolafóbiás gyerekből szorongó vagy pánikbeteg felnőtt válhat.
A gyerek erősen függ a családjától, a család történetében fellelhető bármilyen negatív életesemény, pl. a szülők válása, rossz viszonya, testi vagy lelki betegsége, rossz anyagi helyzete stb. rizikótényezőnek tekinthető a gyermekkori lelki problémák kialakulásában.

Erre az osztályra súlyos viselkedészavarral élő, agresszív viselkedést mutató fiúk kerülnek be. A művészetterápiás csoportba is főleg ők járnak.
Nagyon sok köztük a nevelőszülőnél élő vagy intézetben elhelyezett gyerek, akiknek az életében gyakran találhatóak traumatikus élmények, aminek következtében a világhoz való bizonytalan és bizalmatlan hozzáállás, és kötődési nehézségek alakulnak ki bennük. Mások szegény családból jönnek, ahol az egyedül nevelő szülő gyakran munkanélküli vagy alacsony iskolai végzettségű, megint mások konfliktusokkal terhelt családból jönnek, ahol a szülők életvitele és személyisége erősen problematikus.

A cél az, hogy csökkentsék az agresszív megnyilvánulásokat, növeljék a gyerekek önismeretét, önbizalmát, érzelmi terhelhetőségüket, empátiájukat, illetve elősegítsük a kortárscsoportba való beilleszkedésüket.
A Mosoly Alapítvány szeretne a fokozott rizikójú gyerekeknek hosszú távú komplex csoportokat szervezni, és 25-30 művészetterápiás alkalom során lehetővé tenni, hogy strukturális, mélyreható változásokat érjenek el. A csoportos forma egyrészt költséghatékonyabb, másrészt a gyerekek egymásnak is segíteni tudnak a csoportos foglalkozásokon.
Budai Gyerekkórház Csoport és Kiss Tibor
Egyszer innen örökre hazamegyek…
Utálom az osztálytársaimat,
Állandóan szétszórom magamat.
Persze azért van néhány barátom,
Meg magamat mégsem utálom.
Én nem tudom, miért kerültem ide,
Én vagyok az, akinek lyukas a szíve.
Nincs tehetségem az éléshez,
Meg a beilleszkedés féléhez. Oh, jeeee
Ellopták a kajámat a nagyok,
Azóta is néha éhes vagyok.
A fél osztályom utál,
Persze verekszem, ha muszáj. De jófej az anyukám.
Szidta az anyámat, megfogtam a nyakát.
Én voltam akkor az önkéntes fakabát.
Ez egy magatartászavar, most velem van valami baj,
Vagy csak néha a hülyeség felkavar.
Ha nagy leszek egyszer, focikapus leszek,
Vagy gurulnak alattam a fényes kerekek.
Autóversenyek, rossz vagyok meg ilyenek.
De egyszer majd örökre hazamegyek.
Nekem éppen ma van a szülinapom.
Enni legjobban a fogkrémet imádom.
Szállj el katicabogár, Hanna Montána vár.
Bennem valami barackért kiabál.
Utálom, ha iskolába megyek.
Nekem nem szimpi egyáltalán a többi gyerek.
De magamat imádom, meg Szabina a barátom.
Hozzám semmi sem igazítható.
Egyszer innen örökre hazamegyek…