Mielőtt rátérnénk a közvetlenül előttünk álló hónapokra, évre, elsősorban lelki, szellemi téren, viselkedési szinten közvetlen és a tágabb környezetünkben, egészen pontosan arra, hogy mindez mit hozhat számunkra, milyen tapasztalási lehetőséggel jár fejlődésünk érdekében és hogyan alakíthatjuk tudatosan sorsunkat, ahogy ezt ígértem előző írásom végén, azért még szeretnék megosztani néhány összefoglaló gondolatot, az egész ciklusról.
(A cikk ezenkívül a Javaslap tavaszi számában is olvasható.)
Ami asztrológiai szempontból - véleményem szerint - már a tavalyi év végén elkezdődött és néhány évig tart. Jelentős változás, átalakulás kezdetének fordulópontjának tartom az előttünk álló éveket, ami létünk természetéből fakadóan két arcát alapvetően mutatja. Ettől persze még sokféleképpen fogjuk látni és megélni, mintha egy különböző fényekkel megvilágított emberi fejet fotóznánk, egyik és másik profilból. Ugyanis különféle tudatszinten, haladásunk során - noha egy forrásból jövünk, s egy felé tartunk -, más-más tapasztalat áll mögöttünk, úgy ahogy a testre is többféle fény-árnyék vetül, ami ugyebár a fotózott személytől függ és a beállítások is változhatnak. Így, mi is sokféle árnyat és fényt vetítünk, a valamilyen mértékben valós belső és külső megéléseinkre, eseményekre.
Ami számomra mindebből bizonyos és korábbi cikkeimben már leszögeztem, hogy egy olyan időszak – jó esetben – tudatos tapasztalása áll előttünk, ami amúgy is az emberlét misztériuma, vagyis a tudatállapotunktól függően ellentétesnek megélt pólusok közötti eligazodás, abban a középpont megtalálása, amely a teljesség felé vezethet, amiért valójában itt vagyunk a földi világban, akár épp tudomásunk van róla, akár nem. Ennek a folyamatnak persze van egy fájdalmas, szenvedéssel teli oldala, amit ha úgy élünk át, hogy megtanuljuk belőle a leckét, úgy szabadságot, szeretet, „boldogságenergiát" termel és van egy eleve felemelő, kegyelmi vetülete, ami akár direktebb módon kisebb megrázkódtatásokkal vagy bármiféle úgymond rossz tapasztalat nélkül a teljesség, az önvalónk a világ végső természete felé segíthet. Másképp szólva az önkéntesen fölébredő külső és belső világunkat időszerűen megújító reformfolyamatok, a külvilág tényezőinek hatására elinduló újítások és a súlyosabb válságok, sorscsapások krízisek kikényszerítette megoldáskeresés, olykor tehetetlenség, sűrített, idő- és térbeli forgatókönyvét tartom valószínűnek kirajzolódni a következő években.
Én magam ebből fakadóan egy új világrend, emberi együttélés önmagunkkal és közvetlen tágabb környezetünkkel, a kozmikus törvényekkel való új viszony megszületésének folyamatát látom, ami egy gyökeres motiváció, indítékbéli gondolati, akarati, érzelmi, ezáltal gondolkodás- és szemléletbéli, és így értékrend változás ígéretét hordozza magában. S mint minden szülés, jár egy vajúdási folyamattal, fájdalommal, örömmel, kockázattal, persze egy felemelő, de egyben – attól függ, honnan nézzük – kegyetlen tapasztalással hiszen olyan szülési folyamatot még senki sem látott, amit vissza lehetne fordítani, s aminek valamilyen akár elvi vagy csekély kockázata ne lenne az anya vagy a születő gyermek egészségére, életére nézve.
Ám, ha kicsit önironikus és keményen cinikus vagyok, akkor azt is mondhatnám, hogy minden gyerek megszületik csak nem biztos, hogy az anya, a gyermek életben marad, avagy, ahogy szokták mondani „minden repülőgép leér valahogy" s persze nem mindegy, hogy hogyan. Ha viszont mindezt nagyobb távlatokban nézzük, akkor már nem is olyan tragikus, hiszen az életek, karmikus tapasztalás, a végtelen tudat ébredésének folyamatában ez is egy bekezdés.
Viccesen tanítványaimnak szoktam mondani, hogy ha „beledöglünk", akkor is boldogok leszünk, avagy a boldogság és a teljesség felé haladunk. Mindebből számomra az következik, ha valaki akár már a mostani időszakot válságnak, krízisnek, katasztrófának éli át, illetve az elkövetkezendőket, akkor tudja, hogy ez azért történik, mert megkaptuk a lehetőséget, elérkezett az ideje, hogy egy emberibb, az ember feladatának sokkal inkább megfelelőbb és méltóbb módon éljünk.
Azért persze ne feledjük, hogy sem a fölemelő tapasztalatokba, sem a „lehúzó" jellegű szenvedésekbe ne ragadjunk annyira bele, avagy ne ragadtassuk el magunkat, hanem megélve, azokat tudatosítva haladjunk tovább.
Ha meg akarod érteni, hogy minden, amit a világban most széthúzó, romboló tendenciának vélsz fölfedezni, ami szerinted szélsőség, túlzás, mértéktelenség, avagy kifejezetten rossznak, netán „gonosznak" vagy sötétnek mondott, akkor tanácsolom, vizsgáld meg tudatosabban környezetedet, s annak tükrében magadat. Ezekben a struktúrákban biztosan föl fogod fedezni ezt az árnyékot, sötétséget, ami nem más, mint a saját öntudatlanságunk, szeretetlenségünk.
Egy ember megszületik egy karmikusan hozott kondicionáltsággal, ennek megfelelően „viselkedik" közvetlen környezete, ami kisbabaként, illetve gyermekként alapvetően megformálja személyiségének alapjait. Ezzel a személyiséggel felcseperedik, szocializálódik, közben elkezd reflektálni önmagára, tudatára ébredni a sorsára, s arra, hogy annak végül is alakítója önmaga. S bizony jönnek a problémák, az elakadások, szenvedések. Álljon itt erre egy példa.Főhősünk az üdvösebb variációt éli, miszerint a belső kínnyomás külvilággal való kapcsolatából fakadó szenvedések önvizsgálatra, önébredésre késztetik.
Elkezdi megérteni szülői hátterét, gyermekkorát, családi tudattalanját, s e mögött látja kirajzolódni karmikusan hozott tendenciáit, úgy is mondhatnánk sorsát, „sorsfeladatát", s rájön arra, hogy mindezért ő maga a felelős, hiszen ő hozta létre, s tenmaga képes ezt föloldani. Felnőttként rálát arra, hogy történetesen az ő esetében, mint ahogy egyébként minden más esetben is, szülei a maguk módján szeretettel, jó szándékkal, álltak hozzá és nevelték, ám úgy amilyen tudatszinten ők álltak. Ám ez a „szeretet" lehet öntudatlan volt, s mint tudjuk, akkor ez valójában nem szeretet, s azt is, hogy hiába van meg a jó szándék, ugyebár „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve" és bizony mindenkinek be kell járnia a saját poklát. S ha már az idézeteknél tartunk: „Aki dudás akar lenni / pokolra kell annak menni / ott kell annak megtanulni / hogyan kell a dudát fújni." (József Attila)
Alanyunk tehát önébredése során rájön arra, hogy például a szüleit öntudatlanságból fakadó sötétség vezérelte az ő neveltetésében, ami az ő személyiségének, ezáltal élete megélésének alapjait képezték és képezik a mai napig. Sőt mi több, felnőtt korában, élő szülein azt is látja, hogy az ő látásmódjuk, hozzáállásuk, struktúrájuk, önismeret híján jottányit sem változott. Így tapasztalhatja, hogy az öntudatlanság olyan, mint egy mocsár; vagy éppenséggel egy hínárszövevénnyel telített tó – legalábbis egy bizonyos széles dimenzióban tekintve – amiben ha az ember csak úgy tapicskol, vagy kapálózik, anélkül, hogy rájönne tudatosan a megfelelő viselkedésre, avagy „ a dolgok nyitjára" csak egyre mélyebbre kerül.
S főszereplőnk körülnéz a világban és hümmög: igen… Amikor azt nézem, hogy a környezetszennyezés, a háborúk, a gazdasági, erkölcsi, pszichológiai, társadalmi válság mögött szélsőség, mértéktelenség, öntudatlanság áll, s mindennek a gyökerére vagyok kíváncsi, akkor csak nézzem meg az egyes embert. Például közvetlen környezetem öntudatlan struktúráit. Nos, ugyanez az öntudatlanság vagy sötétség irányítja a nagy forgatókönyvet, egészen pontosan az egyes egyediből indul és hatványozódik. S való igaz, nincs szörnyűbb átélés rálátni a föl nem ébredtség szenvedésére, ami jó esetben nem elutasítást, hanem együttérzést ébreszthet bennünk.
Igen, az előttünk álló időszakban a nem tudás „dagonyája" eredményezhet még nagyobb szenvedéseket, s tényleg a válogatott kínok egyike megélni (persze tudva, hogy mindez az részem is, és felelős is vagyok érte) azt a folyamatot amikor a föl nem ébredtség még lefelé húzó örvényben mozog; mint ahogyan a kádban, ha kihúzzuk a dugót, lefelé menő spirálban áramlik a víz. Ilyenkor bizony a kollektív fölhalmozott karmikus nem tudás avagy sötétség, akár olyan arcát is tudja mutatni, minthogyha önmagába létező pl. „gonosz" volna, pedig nem.
Olyan ez, mint a nagy Univerzumban a fekete lyukak dinamikája; mint tudjuk, léteznek olyan területek a Világegyetemben, ahol a fény, az anyag és az energia elnyelődik a végtelen sötétségben. Hát ilyen fekete lyukak tudunk mi is lenni és tudjuk létrehozni a kollektíven örvénylő sötét foltokat létezésünkben, ám ha elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal akár úgy is, hogy ezért valaha, vagy akár most nem mi vagy egyénileg bármelyikünk a felelős illetve felelősök, akkor aligha tudjuk mindennek a megoldását egyáltalán megközelíteni.
Egyszóval az előttünk álló – szerintem - nagyon szép szülés egyetlen veszélye az öntudatlan beleragadás, ami mint mindig is benne volt az emberlétben, csak nagyobb kaliberű transzformációs időszakokba ahol többet lehet nyerni, mivelhogy nagyobb a tét, úgy természetesen a bukás lehetősége is talán tetemesebb mértékű lehet. Ámde visszakanyarodva még szereplőnkhöz, amikor eljutott oda, hogy mindazt amit közvetlen közegében és személyiségét formáló tényezőiben fölfedezett elkezdte megkeresni, fölismerni önmagában azt elfogadni – fájdalmas folyamat eredményeképpen – úgy elkezdett saját maga árnyoldalával együttérezni, megbarátkozni, s ilyen módon a külvilágban tapasztalható sötétséget is elkezdte tudni megszelídíteni. Ez pedig azt jelentette, ami a lényeg, hogy a nem tudás, az árnyék, elfogadásával, annak átvilágítása által már kevésbé ragad bele. Így tovább tudott haladni, abba a fejlődési irányba, amiről most beszélünk. Azt gondolom, ez az egyetlen esélyünk. Egyben kötelességünk és felszabadulásunk kulcsa is, nemcsak most, hanem mindig.
S ha már a jövőt említettem, mint mindig most is szeretnék abból a szempontból is aktuális lenni, hogy feleljek az általam akár indirekt módon is érzékelt fölvetésekre, kimondott vagy kimondatlan kérdésekre a témával kapcsolatosan. Én magam és rajtam kívül még sokan, ugyebár nagy jelentőséget tulajdonítok az elkövetkezendő éveknek reformok, megújulás, változás, akár fájdalmas átalakulás formájában. S bizony erre –mondják az ebben kétkedők, hogy azok az asztrológiai konstellációk, amik valóban nagyobb kaliberűek és egymás után következnek, korábbi megnyilvánulások alkalmával nem jeleztek eget, s földet rengető külső és belső eseményeket, illetve amikor volt is ilyen, azt nem ezek, és ilyen típusú asztrológiai események mutatják.
Bárki, aki már középszinten is elsajátította eme szakrális tudományt, ugyanezeket „meg tudta volna jósolni". Ez utóbbinak a válaszadás szempontjából azért is van jelentősége, mert ha ezek a konstellációk nem lennének nagy jelentőségűek, akkor egy átlag szintű asztrológiai tudással végképp nem lehetett volna mindezt előre prognosztizálni. Az emberi tudat úgy ahogy az ember tapasztalásának az eszközrendszere is folyamatosan fejlődik és változik, hogyha például valaki azt mondja, hogy a Szaturnusz és az Uránusz oppozíciójának mondjuk semmi köze nincs teszem föl a jelenleg tapasztalható és kialakulóban lévő gazdasági válsághoz, merthogy pl. '29-ben nem volt ilyen, akkor az előbbi álltásokra mindenképp fölhívnám a figyelmet; vagyis a világ változik. S azt gondolom, hogy az asztrológia arról szól, hogy az analógiákat nézzük és értsük.
Így például a Szaturnusz mindig is jelentette az anyagvilágot, annak próbatételét illetve abban lévő biztonságunkat. Az Uránusz mint a Merkurius felsőbb oktávja, egyáltalán amióta azt használjuk és integráltuk a felsőbb tudatunkba, pedig jelenti a megújulást, a reformot, a forradalmat, s mindent ami kicsit virtuális és illúzió.
Nyilvánvaló, hogy mivel más volt az ember átélő tapasztalásának arzenálja mondjuk 100 vagy 200 évvel ezelőtt, és más most, így nem tartanám célszerűnek, ha olyan módon vizsgálnánk konstellációkat, hogy előveszem a történelemkönyvet meg az Efemeridát, majd összehasonlítom, hogy most milyen konstelláció van, és ez a konstelláció, ami éppen 200 éve volt, mit hozott. Ebből kispekulálom, hogy jelenleg mit jelezhet eseményszinten, vagy éppen negligálom, hogy azt biztos nem hozhatja. Egyszóval szerintem a dolgok velejét az analógiás összefüggéseket kell néznünk. Én pl. annak ellenére, hogy mindig is hangsúlyozom, nem tartom fontosnak dolgok eseményszintű prognosztizálását, hanem a mögötte húzódó tanítást és leckét, merthogy vélem ez elsősorban az asztrológus feladata, azért írtam és jelentettem ki több ízben, amikor a Szaturnusz-Uránusz oppozíció elkezd orbison belül kerülni, bizonyára a pénzpiac lesz az egyik legfontosabb terület, ami bejelez.
Ezt nagyon egyszerű asztrológiai analógiás asszociációval vezettem le; ma az emberek és az emberiség jó részének biztonságát a pénz jelenti, mint eredetileg értékmérő, aminek a megteremtésére és elosztására ma már igencsak rafinált, kifinomult részletekbe menő és bonyolult módszerek állnak rendelkezésünkre. Ez a pénz és pénzmozgás legnagyobb része ma a világon virtuális, informatikai rendszereken keresztül zajlik, így nem kellett hozzá túl sok agymunka, hogy rájöjjek ebben a feszültségben ez a folyamat így pattanásig húzott húr nem sokáig mehet tovább, lásd Szűz Szaturnusz, amivel bejön a karmikus szükségszerűség - mint kis karma háza analógia – az ezért való keményebb megdolgozás, reális alapok megteremtése. S hogy az idealisztikus részt képviselő Halak Uránusz, ami egy instabilabb helyzetben áll a Szűz Szaturnuszhoz képest, bemozdítja az illúziók lelepleződését, hisz mint tudjuk maga a felhalmozott tőke jó része is virtuális.
Ekképpen el is érkeztem a 2009-es év fő konstellációjához , hiszen a továbbiakban az idei évről, mint előttünk álló tapasztalási lehetőségekről szeretnék értekezni: asztrológiai szempontból ezt számomra két esemény jelzi, az egyrészt most már véglegesen a Bakban előrehaladó és közben még többször retrográdba forduló Plútó, és a Szaturnusz-Uránusz oppozíciója a Szűz-Halakban, hiszen a kardinális szembenállás már a 2010-es esztendőben teljesül. Természetesen még más fontos asztrológiai események is lesznek ebben az évben, azonban én mundán értelemben az előbb említetteket érzem a legfontosabbnak.
A Szaturnusz-Uránusz oppozíció esetében fontosnak tartom az egzakt oppozíciók – ebbe azért beleérteném a 2008-as első szembenállást is – órahoroszkópjait Budapestre nézve, a Szaturnusz utolsó, az Uránusz utolsó kapott fényszögeit, jegybe való belépését, annak szakmai vizsgálatát különböző szempontok szerint, hogy ez évben a szembenállások közül vélhetően melyik lehet a legerősebb. S mindehhez hozzátenném azt, hogy természetesen prognosztikában mindig időfolyam összefüggésében gondolkodunk, ezért érdemes visszatekinteni a Szaturnusz-Uránusz együttállására, anno 1988 őszén, megfigyelni azt, hogy ehhez képest most hol tartunk. Valamint az egész ciklust illetően pl. az öt oppozíció közül figyelmet fordítani arra is,- s ebben már benne van a Mérleg-Kos szembenállás, hogy melyik az, ami az események és a feladat csúcspontját jelentheti tapasztalás szinten, valamint azt is, hogy amikor a Nyilasban randevúztak, ahhoz képest, mennyit haladt az Uránusz és mennyit a Szaturnusz, és ennek milyen hozadéka volt. S nyilvánvalóan, akit érdekel, ezeket a konstellációkat más földrajzi helyre is rávetíthetjük, és természetesen még további kritériumok szerint is megvizsgálhatjuk, amikről én vagy nem tudok, vagy nem jutott eszembe.
Végeredményben azért én úgy hiszem, a tisztelt olvasótábor jó része inkább arra kíváncsi, hogy egy-egy asztrológus, mint égi tolmács - független attól, hogy milyen módszerek, megközelítések alapján vizsgálódik -, összességében milyen eredményt hoz ki az aktuális konstellációkból. Először is azt gondolom, hogy egyszerűen tovább folytatódik, mind a Szaturnusz-Uránusz oppozíció, mind a Bak Plútó tanítása mint megújulás, reform, illetve válság oldalról is fokozódik a helyzet, ez utóbbinak súlyossága, tragikussága vagy akár szenvedésfoka és látszólag értelmetlen veszteségei pedig aszerint alakulnak, hogy mennyit tudunk ebből tudatosítani és vagyunk hajlandóak önként átalakítani.
A Szaturnusz-Uránusz oppozíció esetében mondhatjuk, hogy 2008 őszétől és még az egész 2009-es évben a lebontó szakaszban vagyunk, hiszen a változó Halak-Szűz tengely a már időszerűtlen és a meg nem értett polaritás mértéktelenségéhez és szélsőségéhez kapcsolódó gondolat-, hitrendszereket és szemléletmódokat feloldja, lebontja, mint Síva minőség, ami még több az elengedés, az újragondolás feladatát jelenti ez, és persze ezt fokozódó bizonytalanság szorongás, adott esetben a fejvesztett kapkodás vagy pánik kísérheti. A nagyobb akarati feszültség vagy éppen határozottabb tettek mezejére lépés majd a Kos-Mérleg tengelyben lesz aktuális. Ami már a 2010-es év tárgyköre.
A Bak Plútó esetében pedig talán az egyik legfontosabb az hogy mindazok a belső és külső dolgok lehetőségek feladatok, amik késztettek bennünket már a tavalyi év elején, illetve eseményszinten ízelítőt kaptunk belőle, azok most már ténylegesen elindulnak, illetve az ez év derekától kezdődő retrográd mozgással az újragondolás és újrarendezés fókuszába kerülhetnek. Mindennek kivonatolásaképpen egyébként én inkább egy „művészi rajzot" és összképet szeretnék nyújtani, mintsem analitikus elemzést.
Először is kezdem a dinamikai részével. Ennek a tapasztalási ciklusnak az egyik legfontosabb jellemzője, hogy fölpöröghetnek körülöttünk az események, ami egyfajta belső idegességet válthat ki, illetve jobban eluralkodhat rajtunk a bizonytalanság, talajvesztettség érzete. Érdemes fölkészülnünk arra az időszakra, gondolom ebből még a 2009-es év is csak tréning, Ez valójában azt jelezheti, hogy nem szükséges mindenre azonnal rámozdulnunk, sőt! A legfontosabb ebben az évben, hogy a biztonságunkat, a szabadságunkat és a felelősségünket ne egyoldalúan csakis kívül, a külvilágban keressük, arra ruházzuk, vagy mástól várjuk, hanem magunkba találjuk meg és sokkal inkább vegyük kezünkbe sorsunk irányítását.
Miután az emberi lét amúgy is meglévő polaritása avagy a tudatunk, lelkünk meghasadt tapasztalása most még jobban kiéleződik az ég és föld, avagy a szellem és anyag, a ragaszkodás és változás feszültségében, nagyon fontos lesz a középpontunkat megtalálni.
Most ez még nehezebb lesz, de pontosan a felmerülő belső szorongások, félelmek, talajvesztettség-érzet és külső válságok illetve megújulási kényszerek, késztetések paradox módon épp ebben segíthetnek. Hiszen még inkább ráirányítják a fókuszt erre a feladatra.
Ha egy szimbólumot akarok találni erre az évre, akkor azt gondolom a legszerencsésebb most a búgócsiga hasonlat, amit fölpörgetünk és bizony, ha annak perifériájával azonosulunk, akkor igencsak elszédülünk, de ha beállunk a tengely középpontjába, ami valójában mozdulatlan és képesek vagyunk bármerre fordulni, bármerre nézni és szinte bármihez alkalmazkodni.
A külső áttételes kontroll elengedése mindenképp időszerű, ehelyett a belső világunkban lévő józan, reális önkontroll kialakítása lesz a megoldás. Hisz vélem, hogy ez az esemény-forgatókönyv pont erre is igyekszik ráébreszteni. Mindeközben persze ne felejtkezzünk el a Bakban járó Plútóról hisz az utóbbi mondatokban elsősorban a Szaturnusz-Uránusz oppozíció lehetséges üzenetét fejtegettem, ám a kettő szorosan összefügg. A Bakban járó Plútó lélektanilag a dolgok lényegi esszenciájának a megtalálását a mélyre hatolás által s az ezen keresztüli lélektani felnőttség létrehozását és mindebből fakadóan a felelősségteljesebb érettebben, tudatosabban irányított, ha úgy tetszik kontrollált rendszerek, struktúrák megteremtését kívánja meg és hosszabb távú felelős, lényegre törőbb stratégiák kidolgozását, mind egyéni, mind közösségi szinten a társadalmi együttélést túlélést, energiák, anyagi javak, megtermelésének, elosztásának visszaforgatásának szisztémájában.
Ez nagyon sok mindent érinthet, mint szükséges, gyökeres változást hosszabb távon, ami a Bak Plútó analógiájához tartozik. Azonban a lélektani támpont ennél fontosabb, hiszen minden innen indul ki, mert úgy tudjuk kezelni a külső válságokat illetve úgy nem jönnek létre bizonyos nehézségek, hisz a Szaturnusz-Uránusz oppozíció által megkívánt változtatások, amiről az imént írtam, csakis egy éréssel kezelhetőek. S lám, milyen csodálatos a világrend, ez a két konstelláció, mintegy támogatja egymás tanítását.
Ráadásul már amúgy is az a probléma már évtizedek óta, hogy éretlen társadalmakban élünk, pont ezért van most érték- illetve ilyen vagy olyan krízis, mert az egyén nem akar felelni önmagáért, felelősséget vállalni tetteiért kellőképpen a csoportban vagy a közösségekben és éretlen szintén felelősséget hárító vezetőket választ magának. Mindez most visszacsaphat hiszen a vezetők felelőtlensége vagy tehetetlensége már nem megy tovább, de ugyanúgy a társadalomban az egyének mesterségesen önmagát gyermekszerepben tartó magatartása sem, ami persze az általa választott vezetőknek is érdeke volt eddig, s ez egyfajta kölcsönös szimbiózis, amiről írtam a globalizált társadalom, az öntudatlan egyén által fenntarthatatlan demokrácia kapcsán.
Azt gondolom, hogy mindezt először is szükséges megtennünk a saját személyiségfejlődésünk aktuális szakaszában, ami érinti a hozott hiedelmeinket, kondícionáltságainkat, így akarati, érzelmi, gondolati ösztönműködésünk nem elfojtását, hanem tudatos vezetését, kifuttatását, transzformálását, esetleg ha sikerül szublimálását, ami akár jelenthet önismereti, személyiségfejlesztési munkát, saját élményt önmagunk működésének akár gyermek- vagy magzati korba, netán fogantatás idejére vonatkozó tudatosítását, saját személyes családi tudattalanunk működésének átvilágítását és bizonyos hozott, akár genetikusnak mondott avagy karmikusan eredeztethető tendenciáink még tudatosabb elfogadását.
Ezáltal úgy tudunk reagálni, felelni és kölcsönhatásba kerülni közvetlen környezetünkkel, hogy azok szereplőinek is nagyobb esélyt adunk a fejlődésre, miközben mi magunk is épülünk ezáltal a közösség a társadalom kisebb egységeiben kezdve önmagunkkal, beállunk abba az üdvös folyamatba, amit mostani idő megkíván. Minden létdimenzióban vagyis az önmagunkkal való viszony átalakítása után a párkapcsolatban, a barátságokban majd a baráti társaságokban, kisebb közösségekben, a családban, aztán a nagyobb közösségekben, majd a társadalomban, és annak vezetőiben is fölébreszthetjük és előremozdíthatjuk a kívánatos és szükséges változásokat.
Úgy is mondhatnánk, hogy a szükség, a nehézség, a nélkülözés megtanít az egyszerűből is a kevésből is többet, értéket teremteni, adott esetben anyagi szinten sokkal környezetkímélőbben és kevésbé kizsákmányolóan mint azt eddigi szisztémában tettük, a nehézségek pedig, ha eddig önként nem sikerült, sokkal inkább megtanítanak az emberbarátság, az embertestvériség, a szolidaritás, barátság, az egymásra figyelés, az összefogás erényeire, úgyhogy ha magunktól nem, a válság így is úgy is hozza a belső és külső, megújhodó változásokat.
S érdemes ezt vizionálnunk, nem pedig különböző félelmeket rávetíteni a külvilágra. Ami csak még bonyolultabbá és összetettebbé teheti a helyzetet és nehezíti a dolgunkat. Természetesen a szorongások és a félelmek mindebből következően megnövekedhetnek, ha a tudatalatti tudattalan rétegekben lévő tartalmak nincsenek feldolgozva, tudatosba emelve. Így egyre több embernek szüksége lesz arra, hogy ehhez hozzányúljon, hacsak nem akar elvérezni. Ámde pontosan ez a fejlődés iránya amúgy is. Ehhez persze nem kell feltétlenül "mesterséges" önismeret vagy terápia, hiszen az élet maga az, hanem kinek-kinek a maga tudatszintjén, életlehetőségeiben meg kell találnia erre a legmegfelelőbb lehetőségeket.
Érdekes megvilágításba kerülhet ugyanakkor a régi és az új szerepe, hiszen az oppozíciót vizsgálva a Szaturnusz stabilabb helyzetben van mint az Uránusz, s ha mindezt összevetjük azzal a körülménnyel, hogy a világban az álspiritualitás, ami az éretlen egóhoz kapcsolódik ugyanolyan nagy veszély, mint az öntudatlan énhez tartozó materializmus, akkor én azt mondanám, hogy az archaikus tudás, az ősi bölcsességek, a szakralitás, a tradíció nagyobb értéket képviselhet, mint a kapkodó, olykor álszellemi, bulvárezoterikus kiugrási kísérletek.
Egyszóval a "nincs új a nap alatt" spirituális értékekhez való visszatérés, nem lesz egy hátrány az elkövetkezendő időszakban, ezzel együtt azonban materiális értelemben tényleg új formákat és eszközöket kell találnunk. Gondolok itt pl. az ember életét és megismerését támogató segítő teljes eszközarzenálra, energiaforrásokra, az értékrendünket, a hitünket kifejező tálentumokra és így tovább. Gondoljunk itt arra, hogy pl. a kapitalizmus túltermelési válságából, s a fölhalmozott virtuális tőke túltengéséből fakadó közgazdasági válság megtaníthat arra, hogy újra teremtsünk értéket, nagyobb alázattal, akár többet dolgozva (Szűz Szaturnusz). Egy új értékrend alapján úgy, hogy asszertívan képviseljük magunkat, tudjuk, hogy kik vagyunk, de mégis figyelve a nagy egészre, nagyobb szolidaritással, együttérzéssel, embertestvériséggel, adott esetben önkéntes adományozással, karitatív megosztással (Halak Uránusz).
Egyébként azt gondolom, hogy világszerte az egyén változása mellett, a kisebb közösségek tudatszint emelkedése és együttműködése lesz a legfontosabb, pontosabban a kettő együtt, hogy utána a nagyobb is és a társadalmak vezetése is a haladás irányába tudjon mozdulni. Egyébiránt ha már hazánknál tartunk azt gondolom, hogy a 2009-es év feladata és lehetőségei magyar lelki működés szempontjából ugyan fájdalmasak, de kedvezőek lehetnek. Ezt úgy értem, hogy nekünk van egy olyan lélektani beállítódásunk, hogy nagyon "padlót kell fogni" ahhoz, hogy változtassunk - s ez nemzetközösségünk személyiségsérüléséből fakad - és most éppen a mélypont felé tartunk, tehát ebben benne van a fölemelkedés, fölrázódás lehetősége.
Másfelől pedig hagyományosan mi egyébként is inkább egy kulturális, spirituális nemzet vagyunk, tehát az anyagi javak, erőforrások megfogyatkozása talán jobban visszatéríthet ugyancsak a valódi lényegünkhöz, feladatunkhoz. Nem beszélve arról, hogy a világ szükséges átalakulása véleményem szerint pontosan összecseng azzal, ami a nemzeti karakterünkből, s az abból eredeztethető feladatból következik, így nem csak hogy az identitásunkat jobban megtalálhatjuk, hanem még építőleg részt is vehetünk a világfolyamatokban.
Ez a kettő persze oda-vissza hat. Gondolok itt konkrétan arra, hogy a magyarság eszenciájában benne van az anyag és a szellem összekapcsolása, a közvetítő szerep elsősorban szellemi, spirituális, mentális szempontból, nem csak ég és föld között, hanem nyugati és keleti kultúra és tudás között, s minderre a jövőben egyre nagyobb szüksége lehet a világnak, és mi is megtalálhatjuk a középpontunkat.
bárki, ha megnézi az ez évi konstellációkat mondjuk az érvényes köztársaság horoszkópjára, akkor könnyen belátható, hogy az elengedést, a lemondást gyakorolhatjuk, valamint a pénzügyi, anyagi és erőforrásbeli tartalékaink szükségét, bizonytalanságát és sok ezzel összefüggő területen akadályoztatást és káoszt hozhat ez az esztendő. Mindez megszülheti azokat a társadalmi reformokat is, amik már régóta váratnak magukra és akár utolérhetjük az árnyékunkat, s nem csak, hogy más nemzeteket, hanem még előrébb is járhatunk példát adva, s épp az önmagunkra találással. Ez persze nem csak ennek az évnek a lehetősége, hanem valami elkezdődhet.
Akár világszinten, akár Magyarországon mindennek lényeges lesz az időbeli ritmusa és végrehajtása, az időszinkron, vagyis a felelősen, tudatosan lépésről lépésre végrehajtott reform, tartva bizonyos kereteket, vagy fölrúgunk mindent és káoszt teremtünk illetve beleragadunk valamibe, amit már rég el kellett volna engednünk. Einstein mondása szerint „egy problémát nem lehet ugyanabban a gondolatkörben feloldani, mint amiben fogant.“
Mindez azt jelenti helyzetünkre nézve, hogy a fölmerülő problémákra nem reagálhatunk a régi reflexeinkkel. Mindemellett jelentőssé válik egyre inkább az, hogy a földolgozatlan tudattalan tartalmainkkal kapcsolatba kerülünk, és érdemben megtanulunk mindazzal valamit kezdeni. Ellenkező esetben önmagunkban és a világban csak fokozódhat a szorongásból, félelemből táplálkozó hisztéria és pánik. Mindez már csak azért is fontos, mert az érzelmeinkkel is sokkal inkább tudnunk kell felelősséget vállalni.
Ebben fontos lesz helyretenni a csoportbéli és individuális szerepünket, valamint, hogy a dolgok és összefüggések mögött húzódó eredendő és teremtő analógiákat értsük meg. Az analógiás gondolkodásra épülő rendszerek megfelelő használata is fontos lesz, és szerezhetünk újabb tapasztalatokat és fejlődhetünk, beleértve az asztrológiát is.
Különösen annak a reális alkalmazását nézve, mint Szaturnusz, kellőképpű elvonatkoztatás mint Uránusz. Most nagyon nem mindegy hogy a dolgokat hogyan értelmezzük pl: az asztrológia segítségével, már csak az ebben szereplő felelősségvállalás miatt is. Mindezt azért mondom, mert ugyebár az asztrológiát alapvetően és más analógiás gondolkodásra épülő tradícionális-szakrális rendszert a Jupiter, Szaturnusz és az Uránusz jelölik együttesen.
Ez persze jelentheti a világi ember számára is az önmaga és a létezés összefüggéseinek holisztikusabb megértését, a múlt, a jelen és a jövő kontinuitásának átfogó tudatosítását, ahogyan a szabadság és a felelősség helyretételét is. S természetesen mindazt is amit a Bakban haladó Plútó kapcsán már az előző cikkemben leírtam, így a gyökeres, mély belső átalakulások szükségességét, lehatolva a kollektív és egyéni tudattalan eredőkig, a lehasított árnyékokig, hogy meg tudjunk változtatni tehetetlenné váló, idejét múlt struktúrákat, józanul és mértékletesen tudjuk uralni az anyagot, integrálni az elfojtott árnyékot, a Nyilasban kialakított hitünket, világképünket pedig életgyakorlattá tudjuk tenni, a hatalmat, az önkontrollt pedig belül megteremteni, és a külső irányításokban egy sokkal emberibb rendszert és mint már említettem az érettségre sokkal inkább sarkalló, inspiráló szisztémát kialakítani.
Mindezeket ha nem tesszük meg, a Bak Plútó a struktúrákat szétfeszíti, illetve ha úgy tetszik a a szaturnuszi erő olyan elfolytásokat és elnyomásokat iktat be, ami később robbanásokhoz vezethet, ugyanúgy ahogy a Szaturnusz-Uránusz oppozíció feszültsége bizonyos magatartásmódokat attitűdöket már nem enged meg, mert a húr ténylegesen elpattanhat. S bármelyiket is érzékeljük mint a világban történő sajnálatos eseményt a jövőben, akkor tudatosítsuk, hogy mi van mögötte. Amivel még kiegészíteném a Bak Plútót, az a hatalmi struktúrák - legyen az pénzügy, katonai, gazdasági kontrollok átrendeződése, akár sajnálatos módon a terrorizmus, a maffia háborús méreteket öltő előretörése a Szaturnusz-Uránusz oppozíciót kiegészítendően a társadalmi, akár polgárháborús vagy robbanásveszélyes helyzetek kialakulása, adott esetben pedig az önigazoló "megmentő" háborúk megszaporodása, s alapvetően a Szaturnusz és az Uránusz által jelzett társadalmi rétegek körüli problémák illetve feszültségek megnövekedése. Az Uránusz, mint tudjuk képviseli a másságot, a Szaturnusz képviseli az időseket, a szegényeket, bizonyos értelmezésben egyes népcsoportokat, de ebbe nem mennék bele.
A lényeg, hogy a feladatot vizionáljuk, ne pedig a félelmeinket, az aggódásunkat, a szorongásunkat vetítsük rá a helyzetekre, mert akkor tényleg nehezítjük a folyamatot. Találjuk meg belül, a búgócsiga pörgésében a mozdulatlan tengelyt. S ha mindezt egy nagyobb egységben vizsgáljuk, pl. abban, hogy a mostani korszakot a hindu hagyomány alapján Káli-Jugának, avagy általános szóhasználatban sötét kornak is nevezik, ez pusztán egy tapasztalási szakasz, a fény-árnyék játékának végtelen folyamatában, amiben egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, hiszen az árnyéknak is létjogosultsága van pl. éjszaka regenerálódunk és alszunk és a fénynek is.
A legvégén szeretnék fölvillantani egy nagyon fontos összefüggést; miszerint a vizsgált konstellációkat érdemes elsősorban az asztrológiát értő embereknek illetve az asztrológiai segítségért fordulóknak korrigált radixukra vonatkoztatni. Így egyértelműen kiderül, melyek azok az életterületek, személyiségrészek, karmikus vonulatok, ahol a konstellációkból lefordított tanítás személy szerint itt és most rá érvényes. Hol, mikor és milyen mértékben tudunk fejlődni, az életünk milyen színpadán jöhetnek válságok, elakadások, amiknek tanítását már tudjuk, illetve hol lehet tudatosan vezetett "terepgyakorlat" arra, hogy fejlődjünk. Ugyanez persze megnézhető egy közösségre, embercsoportra, akár országra, aktuális politikai berendezkedésre, rendszerre is, ez azonban a mundán asztrológia tárgyköre.
Mindezen kívül persze nyilvánvalóan vannak olyan emberek, akik nem csak az asztrológiát használják önismeretre, hanem más tudatosuló, önébresztő, önismereti rendszereket, szellemi praxisokat is. Ha már figyelünk befelé, s bármilyen úton és módon törekszünk a tudatosságra, magától is kirajzolódnak azok a feladatok, lehetőségek, amik ebben az időszakban az emelkedésünket szolgálják személy szerint. Úgyhogy figyeljünk befelé, s az elkövetkezendő időkre kívánom, hogy találja meg mindenki a szeretetet, a békét, saját középpontját, és tudja is ezeket megőrizni.
