A filmipar szerencsére még nincs válságban. Legalábbis ezt vallja Dieter Kosslick, a Berlinale igazgatója, aki szerint az egy esztendő híján 60 éves múltra visszatekintő, híres berlini nemzetközi filmfesztiválra még soha nem jelentkeztek annyi filmmel, mint az idén.

A német fővárosban február 5-én nyílik az 59. Berlinale, a nemzetközi filmvilág

egyik legtekintélyesebb seregszemléje, amely rangját tekintve sokak szerint már rég lekörözte Velencét, s Cannes-nal vetélkedik az európai filmfesztiválok versenyében. Ezt jelzi, hogy a világ minden tájáról összesen 6107 filmmel pályáztak, s a bizottságnak nem volt könnyű dolga - több menetben - kiválasztani azt a csaknem 400-t, amely a Berlinalén a különböző kategóriákban bemutatásra kerül. Tíz napon át valósággal hemzsegnek a német fővárosban a nemzetközi filmvilág "nagyágyúi", köztük a rendezők, Andrzej Wajdától Costa-Gavrasig és az életműért járó Kamera Díj várományosáig, Claude Chabrolig és természetesen a színészek, Renée Zellwegertől Kate Winsleten át Michelle Pfeifferig, továbbá a zsűrielnök Tilda Swintonig. S ez csupán parányi ízelítő a sztárok sorából, akik csütörtök este Berlin szívében, a Potsdamer Platzon vörös szőnyegen vonulnak be az elmúlt években híressé vált Berlinale filmpalotába.
Kosslick szerint sem a filmipar, sem a fesztivál nincs bajban - sőt az utóbbi kifejezetten szilárd lábakon áll -, mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne foglalkozna szinte "kötelezően" a jelenlegi nemzetközi pénzügyi válsággal.

Olyannyira, hogy a nyitó film egy pénzügyi "thriller", mégpedig a leginkább A lé meg a Loláról és a Parfümről ismert német rendező, Tom Tykwer The International című filmje lesz, amely megdöbbentő brutalitással mutatja be egy nemzetközi bank machinációit. A filmet nem véletlenül tűzték a megnyitó programjára, az igazgató szerint azért, hogy egyfajta tükörképet nyújtsanak a világ jelenlegi helyzetéről.




A film egyébként világpremier, mint ahogy az idei Berlinale a premierek fesztiválja is lesz. A játékfilmek versenyprogramjában szereplő 26 film többsége első ízben kerül bemutatásra, megpályázva a fesztivál fő díjának számító Arany Medvét, amelyet tavaly egy brazil film nyert meg. Számos más kategória legjobbjai Ezüst Medvében részesülnek, előzetes információk szerint például Andrzej Wajda biztos "befutó" lehet. Külön érdekesség, hogy az idei filmfesztivál nem csupán a premierek nagy számával tűnik ki, de a koprodukciók sokaságával is, ami - ismét Kosslick szerint - azt jelzi, hogy a globalizáció a filmiparba is betetette a lábát. A szervezők egyébként román-brit-magyar koprodukcióként tüntették fel a hivatalos versenyprogramban szereplő Katalin Varga című Erdélyben játszódó, mélyen megrázó filmet, amelynek igazi nemzetközi "munkamegosztás" keretében brit a rendezője, magyar az operatőre, míg a főbb szerepeket erdélyi magyar színészek játsszák.

A fesztiválok - és a közönség - természetéből fakadóan a legnagyobb érdeklődés a játékfilmek versenyét előzi meg. A 26 film közül 18 száll harcba az Arany, illetve az Ezüst Medvékért, míg további 8 hivatalosan a versenyprogramban, mégis versenyen kívül indul. A filmek közül - 18 ország képviseletében - 17 első ízben kerül bemutatásra, közülük a legtöbb az amerikai, a brit, a francia és a német, de van közöttük iráni, uruguayi, perui és természetesen kínai is. S túlnyomó többségük koprodukció, mint a már említett Katalin Varga is.

A filmparádé nem lenne Berlinale, ha immár hagyományosan nem biztosítana lehetőségeket a kiválasztott fiatal színész tehetségeknek - köztük a magyar Tóth Orsinak is - az úgynevezett Shooting Stars programban való bemutatkozásra, s ha nem rendeznének vetélkedőt több egyéb kategóriában. Így versenyeznek egymással például a rövidfilmek, a dokumentumfilmek, a gyermekfilmek és az egyéb különleges filmek, s találkoznak a fiatal rendezők, forgatókönyvírók és általánosságban a filmkészítők. S nem lenne Berlinale akkor sem, ha ezúttal nem emlékezne meg kicsit saját történetéről, s ennek kapcsán egy külön sorozattal arról, hogy az idei esztendő a hírhedt berlini fal lebontásának 20. évfordulója. Hisz első évtizedeiben a Berlinale is csak a nyugat-berlinieké volt, s csak 1989 után lett a keletieké is. Ennek "örömére" a kelet-közép-európai térségből - versengés nélkül - csupa olyan film kerül bemutatásra, amelyek annak idején előre jelezték a fal leomlását, sőt a film eszközeivel hozzá is járultak ahhoz. Ebben a programban egyébként két magyar játékfilm, mégpedig Jeles András Kis Valentinója és Bódy Gábor filmje, a Kutya éji dala is szerepel, továbbá Vetős János Trabantománia című filmje. A Berlinale-történelemről egyébként Mészáros Márta tudna igazán mesélni, aki 1975-ben első kelet-európai rendezőként - még az akkori Checkpoint Charlien "átvergődve" - az

Örökbefogadásért Arany Medvét kapott, életműve elismeréseként pedig 2007-ben Kamera Díjjal tüntették ki.

A Berlinalénál csupán alig idősebb, idén 60 esztendős Dieter Kosslick 2001 májusa óta a fesztivál fő művészi és szervezeti felelőse. A szakma szerint joggal lehet büszke filmes "gondozottjára", amely igazgatása alatt hatalmas fellendülésen ment át, s a film eszközeivel foglalkozott a világ összes nagy kérdésével a

háborúktól kezdve az emberi jogokon keresztül a globalizációig. Megtestesítve azt az igazgatói filozófiát, amely szerint a film egyben szeizmográf is.

Az elmúlt években eladott több mint 200 ezer jegy is azt bizonyítja, hogy a berlini filmfesztivál nem csupán a szakma egyik fő nemzetközi találkozóhelyévé, de Európában, sőt a világon is a legnagyobb közönséget vonzó fesztivállá vált, miközben jelentős mértékben járul hozzá a német filmgyártás jelenlegi szárnyalásához, és - mellesleg - Berlin konyhájára évente több millió eurót is hoz.