Verseskötetet kiadni heroikus vállalás, akár meg is illetődhetnénk azon, hogy a Kalligram megjelentette Pessoa Portugál tenger című gyűjteményét. Miután kezünkbe vettük a könyvet, maradt a megilletődés. Pessoa ma is elevennek hat, kötete a magyar líra eseménye, hisz Pessoa kéznyoma ott van számos kortárs magyar költő versein, Weöres Sándortól Takács Zsuzsán és Parti Nagy Lajoson át Kukorelly Endréig, és a nyugatosokról még nem is beszéltünk.

Pessoa igazi versben bujdosó költő volt, mint az közismert, lírai énjét megsokszorozva, különféle alakváltozatokban, más-más alkotói attitűddel és alteregóval lépett a közönség elé, így a poétikai kisajátításokat „másokra” bízta. 

Többek között a pásztorköltőre, Alberto Caeiróra; az antik világot újrateremtő Ricardo Reisre; a Marinettiért és Whitmanért rajongó hajómérnökre, Álvaro de Camposra. 

Pessoa nagy hatóerejű költészetében az én valódi természetére összpontosul minden figyelem, miközben e tetterős líra a tudományosságát mégiscsak az álmokra, fantáziálásokra alapozta. Fernando Pessoa (1888–1935) a legismertebb portugál nyelvű költő, akinek lírája részben előképe volt Borges poétikai felfogásának is. 

Líráját eddig legalaposabban az Arc többes számban című 1988-ban megjelent válogatásból ismerhettük meg, melyben olyan kiváló költők tolmácsolták az ún. objektív líra mesterének munkáit, mint Várady Szabolcs, Kukorelly Endre, vagy Takács Zsuzsa. 

Viszont a most napvilágot látott Portugál tenger sokkal mélyebb és alaposabb merítést nyújt Pessoa költészetéből. Néha a túlérett szimbolizmushoz fordul, ugyanakkor kíváncsian szemléli az „izmusokat”, és az alteregóit, a heteronímeit küldi utánuk. Az irodalomtudomány nyolcvanhat alakmást tart számon, de lehetséges, hogy ennél is több alteregót szabadított a világra, ráadásul saját néven is publikált, hogy jobban távolságot tartson a heteronímeitől. 

Így valóságos tériszonya lehet az embernek az alakmások képzelt tornyában. 
Ez az énhasadásos, értelmen túli nyelv („Még a lelkünkben sem lehet leírva a Tökély…”) végtelen, mint a portugál tenger, melynek „mélységet és veszélyt adott az úr”.