A mostohafiába beleszerető, és szerelmével mindkettejüket elpusztító királynő tragikus története az emberiség és a drámairodalom egyik alapmítosza, sokan sokszor feldolgozták. Tasnádi István új darabja a mítosz ősi erejét huszonegyedik századi változatban mutatja meg.Az előadást a szerző rendezi különleges hangulatú, eredeti helyszínen, az EuroCenterben lévő Club Fitness egyik termében a KoMa társulat tagjaival és meghívott színészekkel, köztük a címszerepet játszó Csákányi Eszterrel. 

Hogyan került Fédra egy fitness terembe?
Az egykori Krétakör munkamódszeréből adódóan évek óta hozzá vagyunk szokva, hogy az előadásoknak megfelelő helyszínt keresünk, ami nagyon sokat tesz hozzá az előadás lehetséges értelmezéséhez. Tasnádi István úgy gondolta, hogy az anyag átdolgozása után egy fitness terembe helyezzük a történetet. Ez a mai, fiatalos, pörgő fitness-filozófia valóban áthatja az egész koncepciót. Számomra ez egy nagyon kíméletlen, nagyon rohanó életérzés. Az új generáció eszerint él, és természetesen azt gondolja, hogy ha mindenki fokozottan ápolja a testét és csak a fizikumra koncentrál, akkor fiatal és üde maradhat. Az én meglátásom az, hogy ehhez viszonyítva a szellemre senki sem fordít kellő energiát, és ez valahol rettentően rossz. István ebben a környezetben ütközteti össze egymással a két generációt, amely elgondolás nagyon magáért beszél, és eleve egy speciális világot hoz létre. Én magam is ámulok és bámulok, mennyire más lesz a történet, és a darabbéli szerepem része is egyfajta rácsodálkozás, elfogadni próbálás. Fédra nem nagyon érti ezt az újfajta gondolkodást, idegen számára. Szerelméért, hogy a fiát, pontosabban a mostohafiát jobban megértse, kipróbálja a fizikai megpróbáltatást, és beleveti magát ebbe a személy szerint számomra sem túl szimpatikus közegbe.

Ezek szerint Csákányi Esztertől is távol áll a fitness-wellness külsőségekre, fizikumra koncentráló világa.
Megértem azt a gondolatot, hogy valaki a testét erőszakosan edzi, de én valahol régimódi vagyok, és ezt nem szégyellem. Azt gondolom, ha az ember kimegy futni terepre egy erdőbe, az többet ad neki, mint egy terem zárt, sűrű terében, gépek, hangok, zene közepette végzett mozgás, ami kimossa belőle a gondolatokat. A sport természetesen nagyon fontos, fizikumunkat, testünket karban kell tartani. Ez lényeges dolog, de nem mindegy, hogy milyen formában tesszük. Ha úszunk, vagy elmegyünk teniszezni, más történik velünk, mint sokadmagunkkal egy teremben, ahol mindenki hajtja magát. Ez számomra az „új” kor őrülete, amit elfogadok ugyan, de nem értem meg. Szerintem ez is hozzá tartozik a Fédra fitness mondanivalójához, hogy a „fitnessmániáról” mint korjelenségről szól. Nagyon nehéz a dolgunk, hiszen kevés, heti két alkalmunk van a helyszínen próbálni, az előadás ugyanis az Eurocenter fitneszklubjában lesz. Amit a színházi próbateremben létrehozunk, kipróbálunk, a tényleges játéktérben szinte megszűnik. Számomra színésznőként ez egy szép példa arra, hogy ami intim környezetben megél, létrejön, az egy más térben, mondjuk a fitness terem borzalmas fényében és nyitottságában nehezen él meg. Ezáltal kérdéssé válik az is, hogy kellenek-e a fitneszteremben az intim terek, hol húzódnak meg az egyén intim szférájának a határai.
Ez a helyszínspecifikum mennyire veti fel a tragédia úgymond „klasszikus” kérdéseit?
Tasnádi István nagyon jól játszik a nyelvvel, hiszen modern nyelven ír újra egy régi történetet, vegyíti a prózát a verssel, és ragaszkodik az eredeti formához, amit Euripidész használt. A szöveg ezáltal nagyon bizarr; érdekes, ahogyan megjelenik a mítosz ebben a térben. Másrészt ez történet kétezer évvel ezelőtt is valahol a nő tragédiája volt: egy idősödő nő beleszeret egy huszonkét éves fiúba. Amíg világ a világ, kérdés lesz, hogy szabad-e utat engedni egy ilyen szenvedélynek. A szörnyű, de a gyönyörű is épp az benne, hogy ebbe az érzésbe bele kell halni, nem lehet rajta túllépni, hiszen nagyon mély és ősi dolog.

Ön a Krétakör tavalyi feloszlása óta több fiatal formációval dolgozik együtt. Az idei évadban láttuk a Sanyi és Aranka egy abszurdjában, a Nemzetibe átvitt Szorokin darabban, a Szputnyik Bérháztörténetek 0.1 előadásában, ez a produkció a KoMa társulattal készül.
Főleg szellemileg kell fittnek maradni. Én a Krétakörrel kezdtem ezt a megújulást, amit minden színészkollégának csak ajánlani tudok. Ez egy nagyon nagy döntés, aminek persze vannak buktatói is, főként a generációbéli különbségekből adódóan. De amíg a kíváncsiság egymás iránt a részükről és a részemről maximális marad, addig én ezt szeretném folytatni. Izgalmas, szép munka. Megfiatalít, hiszen látom azt a kísérletező kedvet, energiát, amit egy fiatal ember hordoz magában, és ami egy idősebb, érettebb személyiségben valami mássá alakul át. Gyakorlatilag újraélem a fiatalságomat. Ilyen voltam én is, és már láttam, hogyan fáradhat el egy ember az útján. Érdekel, mit tudnak magukból kihozni a fiatalabbak, mi van bennük.

Állandó társulattal fellépések, tervek?
Nagyon izgalmas munkáim lesznek. A Tavaszi Fesztivál keretében a Nemzeti Kaszás Attila termében próbálok egy Parti Nagy Lajos-estet, ez nagy feladat, hiszen hét nő történetét mesélem el egyedül. A címe „A hét asszonya”, műfaja „szép Róza monológok”; március 27-én mutatom be. Egy nagy szerencse folytán Kulka Jánossal volt fellépésünk még tavaly Kaposvárott egy zenés esttel, amit nagyon szeretek, és amire nagyon büszke vagyok. Ez szerencsére a Thália Színházban kapott helyet áprilistól. Utána Ascher Tamással, a valahai Krétakör tagjaival és néhány új emberrel dolgozom egy előadáson, amit a jövő évadban fogunk bemutatni.