Bach mindig tudja, hogyan tovább, és épp ez, ami hihetetlen benne. Juhász Kata két koreográfiája is tudja, hogyan tovább, nem utolsó sorban azért, mert táncosai folyamatos dialógusban vannak a zenével – foglalta össze a látottakat K. Úr, nem utolsó sorban Bach rajongó.

K. Úr az első darabbal kapcsolatban csak azt sajnálta, hogy a G-moll szonátát felvételről, nem pedig élőben hallhattuk. Hiszen a hegedű hangfekvését, méretét és formáját tekintve női hangszer, érvelt, így a hegedűn hegedülő művész látványa kiemelte volna a két alkatilag különböző táncosnő mégis egységes női princípiumát, miközben a zenére reagálva, egymást felváltva betáncolják a padlóra vetített négyszög síkját. 

K. Úr ettől függetlenül le volt nyűgözve a négyszög egyszerű, fehér ruhákra vetülő, egymásba alakuló mondriáni színek és alakzatok vegyítette ritmikus ritmustalanságaitól, amely végül egész kicsire szűkülve behatárolta a két táncos mozgásának terét. A hegedűszóló maga is magas és mély hullámzása, mintha két ember játszana ugyanazon a hangszeren, elemezte K. Úr, majd könnyed mozdulattal rajzolta a levegőbe a puha és kemény, magas és alacsony, örömteli és fájdalmas tapasztalatának spirálját. 

Nagyon bonyolult, intellektuális szabályok közé szorított és mégis felszabadult játékot láttunk – folytatta – a telítettség és a levegősség, a letisztultan kontrasztos és többarcún színes váltakozását. A végén mégis a körben járás fegyelmezett négyszögesítése marad, mint a lejárt lemezjátszó tányérjának forgása, az élet személyre szabott, adottságok által módosított és átélhető rendje. Külhoni sikereket ígérő produkció, jegyezte meg K. Úr a két fellépés közti szünetben, miközben a kávézóba lépő nők járását figyelte.

EGY NŐ*
Előadják: Sebestyén Tímea, Kopeczny Kata
Zene: J. S. Bach: G-moll hegedűszonáta
Látvány/videó: Korai Zsolt Koreográfia, fény, videó-koncepció: Juhász Kata
* Az előadást az igen rangos, londoni Aerowaves Fesztivál 2008-as zsűrije a világ minden tájáról beérkezett mintegy 800 koreográfiából beválogatta a legjobb 30 közé.

Ez a koreográfia a végtelenbe mutat, és ez így van rendjén, de mivel a mi életünk véges, ki kell lépnünk belőle az előadás után, sóhajtott K. Úr, mielőtt távozott a teljesen üres nézőtérről, hátrahagyva az öt, enyhén futurista-fehérbe öltöztetett táncost, akik lassan, puhán lépkedve, önnön éteri állapotukban tudomást sem vettek a közönség tapsáról vagy K. Úr jelenlétéről. 

Tekintetükben a végtelenség zárt messzeségét hordozzák, még a legbonyolultabb szóló, páros vagy hármas mozdulatok elvégzésekor is, elemezte K. Úr a különböző alkatú, a férfitől kezdve az androgünön át egészen a gömbölyű nőiségig terjedő alakú lények zavartalan mozgását. 
Nem zavarja, nem zavarhatja, billentheti ki őket öntudatlan, mintegy felhőtlen, elemi állapotukból a fekete táncos szögletes és reaktív mozgása, szenvedélytől, szenvedéstől eltorzuló, megszépülő arca, hangja, a testhez és talajhoz érő mikrofon zaja, a valóság szívdobbanásának basszus zöreje, amely ha figyeltük, kortárs zeneiségében, játékosságában is csak hangerejével hat igazán. 

De nem olcsó kritika, gúny ez, folytatta K. Úr: a cirruszok jégkristályait idéző, áramló légvonalak, letisztult audiovizuális alapok szférájában nem ér össze a fekete és a fehér test még a véletlennek köszönhetően sem, mint ahogy a két zenei szövet variabilitása sem fonódhat össze. Ami egymás mellé van helyezve, végig szétválasztható, egyedi és független marad – lépett ki K. Úr a kávézó terébe, ahol csak nézte-nézte az összegyűlt emberek összevisszaságát.

JUXTAPOSITION (egymás mellé helyezés)
Előadják: Gulyás Anna; Kopeczny Kata; Sebestyén Tímea; Grecsó Zoltán; Gulyás Oszkár; Kelemen Krisztián
Zene: J.S. Bach: Goldberg-variációk, Korai Zsolt
Videó, látvány: Korai Zsolt Koreográfia: Juhász Kata
Bemutató: MU, 2009 február 14., 20:00, 30 perc
További időpont: 2009 március 17. 20:30 - Gödör