Drámai élményt nyújt a meseolvasás, ha az ősi japán technikára épült mozgatható, illusztrált lapokból összeállított, fakeretes mesekönyv segítségével adja elő a történetet a szülő. Terápiás hatása is mérhetően jó a különleges technikának.

Az egészen kicsiny gyerekek is szeretik eljátszani életük eseményeit vagy a kedvenc meséiket. Hol bábok segítenek megidézni az előadott történeteket, hol a család tákolta jelmezek szolgálják a hitelesebb megjelenítést.

Most bővülhet a családok otthoni eszköztára: papírszínházat jelentetett meg a Csimota Könyvkiadó, a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskolában gyógypedagógiai módszertani központja és Csillagház elnevezésű diákotthona közreműködésével. Az ottani pedagógusok tanítványaik körében tesztelték a rendhagyó könyv készülőfélben lévő anyagát, s folyamatosan egyeztettek az alkotókkal: mennyiben kellene még változtatni a kiadványon. Az eredeti elgondolás szerint ugyanis a halmozottan fogyatékos gyerekeknél sikerrel alkalmazott meseterápiát kívánta megtámogatni a papírszínház, de az eredmény az ép gyerekeknek is örömükre és hasznukra válhat, hiszen a kicsinyek többsége a lelke mélyén gyámoltalan, kiszolgáltatott, segítségre és támaszra szorul.

A Japánból eredő különleges és ősi kamishibai technika a mesekönyveket úgy alakítja színházzá, hogy a fakeretben nagyméretű, illusztrált lapok mozgathatók, a mesélő a képek hátoldaláról olvassa a szöveget, a szemben ülő közönség számára így drámai élménnyé válik a meseolvasás. A repertoár egyelőre hat klasszikusból áll: Békakirály, Jancsi és Juliska, Hamupipőke, A méhkirálynő, A brémai muzsikusok és Az aranyhalacska. A szöveget Lackfi János és Szecsődi Leó Tamás igazította könnyen olvashatóvá. A grafikákat mesénként egy-egy fiatal képzőművész készítette. Nem volt könnyű dolguk, hiszen még arra is ügyelniük kellett, hogy az élénk színekkel megkomponált képeken ne legyen semmiféle olyan díszítés, amely miatt elkalandozhat a hallgatóság figyelme.

- A szakirodalom a mesét az emberiség egyik legelső pszichoterápiás módszereként tartja számon - mondja Fekete-Szabó Viola gyógypedagógus, aki hosszú ideje foglalkozik súlyosabb állapotú gyerekekkel. - Ezek a gyerekek mélyen gyökerező pszichés bizonytalansággal küzdenek, személyiségfejlődésükre óhatatlanul rossz hatással van a megzavart korai anya-gyerek kapcsolat, a sok kórházban töltött idő miatt a hospitalizációs ártalom, a fogyaték okozta frusztrációk és a stigmák sora. De a felnövekedés során ép és sérült gyerekek egyaránt számos lelki problémával találkoznak. A mese azt üzeni nekik, hogy megbirkózhatnak a nehézségekkel.

A Csillagház intézményvezető igazgatóhelyettese arra hívja fel a figyelmet, hogy a halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott gyerekek esetében az utóbbi időben megnőtt a pszichés zavarok miatt beilleszkedési nehézségekkel küzdők aránya. Ezt pedagógiai eszközökkel igyekeznek ellensúlyozni, ezért örülnek a terápiás könyvnek, amely végre tanulóik sajátos igényeihez alkalmazkodik, így segít megőrizni, szükséges esetben gyógyítani a sérült gyerekek lelki egészségét.
Mindegyik meséhez rövid pszichológiai segédanyag kapcsolódik, amely a szülőket tájékoztatja az adott történet hatásairól és alkalmazásáról. Ezeket az eligazító ismertetéseket dr. Fischer Eszter pszichológus készítette.

- Nem kell félni a köznapi szemmel nézve szörnyűséges cselekményekben gazdag meséktől - vélekedik a pszichológus. - Ezek szimbólumok segítségével szólnak az emberi lélek sötét, veszedelmes oldalairól is, féktelen szenvedélyekről, irigységről, féltékenységről, hatalomvágyról, amelyet minden gyerek önmagában és környezetében is megtapasztal. A szimbolikus üzenet eléri a lélek mélyét és ott jótékony hatást fejt ki, hiszen a mese kiutat is mutat, vigaszt, megoldást nyújt az élet számos bonyodalmára.

Lackfi János költő még hozzáteszi, hogy ezek a könyvek kihívást jelentenek a felnőtteknek is, a gyerekekkel való együttlétre késztetnek, mivel a szülők-nevelők aktív részvételét feltételezik, akik egy idő után biztosan azon kapják magukat, hogy őket is leköti az, hogy színházat varázsolnak otthoni vagy iskolai környezetükbe.
A kiadó nem tekinti befejezettnek a sorozatot, de talán afféle családi "kötetei" is születhetnek a papírszínháznak, ha a játszó felek kedvet kapnak, hogy akár házi meséiket illusztrálják és a Csimota kiadó fakeretes színpadára alkalmazzák.