Fiatal koreográfus új bemutatója a Mu színházban. Ha a műsorfüzetet nézted, abban szűkszavú információt találtál. Mit csinál három fiú egy üres térben? Három barát, ellenség, triumvírek, háromszöget vagy kört alkotnak? Mozgás, zene és fény különös egyvelege.

Három fiú (Mádi László, Hámor József, Katonka Zoltán) sok mindent csinálhat egy üres térben, s most gondoljunk arra, hogy ez egy színház. Egy színházi térbe nézőként invitálva mindig az átalakulás elvárásának érzésével megyek, ha most éppen úgy hozta a sorsom, hogy nem a színpadon szerepelek. Nincsenek elvárásaim, csak annyi: hasson rám. Kicsit adjon hozzá ahhoz, amit az élet néha lerág rólam. Már azt sem várom a mai világban, hogy egy előadás szórakoztasson, de vannak még „rögeszméim”, mint elgondolkoztatás, felrázás, jobbá tétel, sírás-nevetés, költészet s vénás-adag humor.

Jól indul a dolog, ismerem a Mu terét s különösen kedvelem, ha beláthatok a kulisszák mögé, mint most is: se takarás, se díszlet, se hátsó függöny, csak egy „brook-i” üres tér. Három alak hátul a fehér fal tövében, mai srácok, mai ruhában, trendi sapkában. Mai rap-pes mjúzik, döngő hangfalak, kezdődik a „show” - háromszög alakzatú uniszónók. Már első pillanattól az érdekel – miért kell megmozdulni (jön a zene?) – kik ők? Milyenek a viszonyaik, s miről akarnak „beszélni”. 

Sok nem kell, csak annyi, vezessenek valahonnan valahová. Persze látom tehetségesek, és kiválóan mozognak, de talán ezt ők is érzik – néha ez kevés. Mire gondolok? A színházban nem csak alakok vannak, hanem figurák is, akik képviselnek valamit, mert rajtuk keresztül leszünk valaminek a részesei. (Hámor József előző munkáiban ez jobban kidolgozott volt). Sajnos én most figurákat nem láttam, viszont izgalmasnak ígérkezett, hogy bekerült egy kellék: egy könyv. Bibliomán ember lévén, kezdtem magamban mondogatni: Ez az, ez az! Az egyik fiú s arcának döbbenete már közöl valamit. A másik kettő is elolvassa szintén drámai arccal. Jó felvezetés, vagy kezdet egy „új mondat” elmondásához, de nem vittek a mélyére – miért a könyv? Az uniszónók széttördelése és szóló fragmentumok beiktatása jól sikerült. Kiváló a „talajmunka” a kontakt gurulások.
 
Mindenki mást olvas ki a könyvből, azaz a saját történetét. Nagy lehetőség lehetett volna elbillenteni s adni egy drámai-lírai továbbgondolását a három fiú történetének. Igen, azért előkerül a „pantomim könyv”, a klasszikus szétnyitott tenyér, az „olvasom a saját történetemet a tiédben”, de benne lett volna a palackban a szellem lehetősége, hogy kieresszék. Szerettem volna az én verziómat is látni. Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy Hámor József azért tudja, hol kell csendet tartani. 

Érzi a némaság „zsongását”. Ismeri a csendben levő zenét, a csendre való mozgás katarzisát, erről tett tanúbizonyságot a 2007-ben elkészített Karaván című munkájában a Közép-európai Táncszínházban. Mesterien használta fel ott a csend és a keleti népzenék egyensúlyát. Most divertimentóként „tálalta” a tér kihasználta lehetőségeket. A szőnyegként funkcionáló háttér zenét dikcióként, a súroló, a minimalizált szűk késekre leredukált fényeket pedig akcióként integrálta a koreográfus. Szó szerint festményekként tűzte a térbe. 

Hátsó falon, a trégereken, a nézők felett, a takarások helyén különböző színű s formájú „emlékképek” sorozata kiváló ötlet volt. Magam is lapozhattam az emlék-fájljaim között, tudtam pihenni, s gondolkodni. A nyíltan vállalt szünet-divertimento után a koreográfiai kompozíció ismét erős „összhang” uniszónókra épült, s továbbra sem tudtam meg a három barát viszonyáról sokat, csak azt, hogy tehetségesek és baromi jól mozognak. A színház varázsához az átlényegülés is szükséges, az elvonatkoztatás, az előadás esszenciájába való felolvadás képessége az alkotókon múlik. 

Kell hozzá téma, kibontás, akció-dikció dialógusa, s a dramaturgiáról már nem is beszélve. Most ez kevéssé sikerült, mint a Karavánban, vagy a Mandalában. Lehet, hogy a cél a tiszta mozgás bemutatása, mint ahogy ars poetikájában Hámor József is deklarálja: „Hiszek a mozdulat kifejező erejében, a tiszta táncban, amely a zenével és a fénnyel kapcsolatba lépve új világokat teremt.” Én azért azt mondom, az eszköz azért több kell hogy legyen, ez szemlátomást benne van a három testőrben.