A napokban jelent meg Csepregi Éva Napraforgó című önéletrajzi könyve, melyben őszintén vall a magánéletéről és a szakmai sikerekről, kudarcokról egyaránt. Rengeteg olyan esetről olvashatunk a könyvben, melyről ez idáig még nem hallhattunk.

Őszinte és magával ragadó írás egy nem mindennapi életpályáról, a kezdetekről, a családról, az első lépésektől kezdve - a világhírű művészekkel, pályatársakkal kötött mély barátságokon át, a 70-es 80-as évek kultúrszférájának megelevenítésétől - napjaink szólókarrierjéig. 

Bepillanthatunk egy zárt világ kulisszatitkaiba, a Neoton együttes megszületésébe és felemelkedésébe, a szakmai jó és rossz kapcsolatok szövevényes rendszerébe, egy besúgókkal - barátokkal megélt korszak mindennapjaiba, amit ez idáig csak a benne résztvevők sejthettek, tudhattak. 

A magánéleti, baráti és szakmai kapcsolatokon túl, olvashatunk a turnéiról itthon és a nagyvilágban, a távol-keleti és világsikerekről, vagy a külföldi életéről. Megtudhatjuk milyen magyar nőként –anyaként, de nem utolsó sorban itthon sikeres énekesnőként távol élni a hazától, majd visszatérni és újra építeni egy életet, egy karriert. Mesél fiáról, Dávidról és az anyaságról, a mindennapi dolgokról melyet mindannyian megélünk. Ezek sokkal érdekesebbek, ha egy olyan ember írja meg, aki folyamatosan a reflektor fényében, közszereplőként kell, hogy éljen. Mégis, vagy pont ezért rengeteg a titok melyet külső szemlélőként nem láthatunk, és most lapról-lapra tárul elénk ebben a vidámsággal és némi szomorúsággal megírt remek könyvben.

„A könyvírás gondolata már nagyon régen foglalkoztat, ugyanis sokat meséltem az életemről fiamnak, Dávidnak. Sok sztorit ismer, de soha nincs annyi időm, hogy minden fontos mozzanatot elmondjak neki. Szeretném, ha tudná a történetemet, meg a zenekarét is. Bobbyról, az édesapjáról is szó van a könyvemben, de róla azért ennél sokkal többet tud, sokkal többet beszéltem a mi szerelmünkről neki. Ez volt az egyik ok. 

A másik, hogy sok olyan, vitás ügy volt körülöttünk, amit végre szeretnék tisztázni. Pál Évával való viszonyom, vagy akár a Nagy Feró konfliktus, vagy az egyik legfontosabb, Erdős Péterrel való kapcsolatom. A könyv alcíme az lett, hogy „Amikor én még Csepi voltam”. Ezzel szerettem volna kifejezni azt, hogy a történetem a könyvben az ezredfordulóval lezárul, hiszen nem az én életemben is fordulatok jöttek 2000-ben. Így valószínűleg jó néhány év múlva, majd folytatás következik.” –mesélte Csepregi Éva