Aki hitét szeretné megerősíteni, nos, annak nem biztos, hogy a legjobb útravaló Lena Einhorn könyve, mert a „Nyomozás a valóságos názáreti Jézus után” alcímmel ellátott könyv inkább kételyeket fogalmaz meg az Újszövetséggel kapcsolatban, mintsem, hogy felvértezné az olvasót a hit adományával.

Persze, ez ne szegje kedvünket, hisz minden vélekedés izgalmas lehet, mely Jézussal kapcsolatos. Einhorn nem akar versenyezni azokkal a teológusokkal és történészekkel, akik komoly filológiai és történészi elemzésekkel álltak a nyilvánosság elé, ő inkább csak összegzi az összes eddigi publikált anyagot, mely a kétely nevű képzeletbeli polcon porosodott. 

Persze, nem könnyű vitatkozni számos állításával. Például azzal, hogy ahhoz képest, hogy Jézus mindössze kétezer évvel ezelőtt élt, egy jól dokumentált korban, az evangéliumokon kívül alig maradt fenn forrás, mely róla szólna. Hogy a kor 42 ismert történetírója nem említi Jézust. 

Ráadásul a négy evangélium jórészt Jézus utolsó éveit tárgyalja, gyerek és ifjú koráról szinte semmit nem tudunk. Igaz, hogy a Máté evangéliumát kivéve az összes szöveg görög nyelven íródott, miközben Jézus és tanítványai arámi nyelven beszéltek. Ez persze semmit nem jelent, ahogy az sem adhat táptalajt Jézussal, mint isteni személlyel kapcsolatban, hogy egyik szöveget sem írták akkor, amikor Jézus élt, sőt nagy valószínűleg minimum 30 évvel Jézus feltámadása után keletkeztek. 

Einhorn sok esetben sugalmaz, mintsem hogy alátámasztaná felvetéseit. Szerinte például Jézus Egyiptomban mágikus tudásra tett szert, amit aztán később kamatoztatott. Ez elég eléképesztő, de azon agyalni, hogy Máriánál Jézus „ács, Mária fia”, Máténál pedig „az ács fia” – nos, már inkább felesleges időtöltés. Miért ne lehetne mindkét állítás helytálló. Miért ne lehetne ács ő is, ahogy az apja is az? 

Aki hitét nem kősziklára építette, az elbizonytalanodhat, amikor azt olvassa, hogy Márk nem ismerte jól az Újszövetség helyszíneit. Utána leírja Einhorn, hogy lehet, hogy az adott kor földrajzi ismerete nem volt kielégítő, de már a kisördög már beleköltözött a bizonytalan olvasók agyába. Einhorn a legtöbb esetben így érvel: „sokak szerint”. Ez bizony nem éppen tudományos megközelítés. Flavius Josephus Jézusról szóló részeket a zsidók életéről szóló munkájában "sokan betoldásnak tartják". És ha sokan betoldásnak tartják? Mások meg nyilván nem tartják annak. De mit tudhatunk Lena Einhornról, akinek élete viszont jól dokumentált. Nos, svéd orvos, és filmrendező, tehát nem történész, nem teológus.

Az Újszövetségben, az ókori és középkori történetírók és teológusok írásaiban keresi a választ: ki volt a valóságos Jézus, ki volt a valóságos Pál apostol, hol a helyük történelemben. A szövegek összehasonlítása, az adatok egybevetése, a forráskritika, a régészeti leletek számbavétele mind hozzájárulnak ahhoz, hogy megfogalmazzon egy hipotézist, mely szerint Jézus voltaképpen nem más, mint a tarzuszi Pál. Nos, ez kb. olyan, mintha a Da Vinci-kód után Dan Brown nekiállt volna egy újabb misztikus thrillernek.