A leghíresebb bagdadi kalifa, az Ezeregyéjszaka legendák övezte uralkodója, Hárun ar-Rasid ezerkétszáz éve, 809. március 24-én halt meg. Valószínűleg 766 februárjában született a harmadik Abbászida kalifa, al-Mahdi második fiaként.
Hárun ar-Rasid 786 szeptemberében foglalta el a Marokkótól Indiáig terjedő hatalmas birodalom trónját. Uralma az utókor emlékezetében aranykorként maradt meg: bár a lázadások listája több oldalt tölt meg a történelemkönyvekben, az emberek többsége békében és biztonságban élt.
A kalifa éves bevételei megközelítették a 380 millió aranyfrankot (a 15. századi Európa leggazdagabb uralkodója, XI. Lajos 1,8 millió aranyfrankkal rendelkezett), az alig negyedszázada alapított főváros, Bagdad fénye elhomályosította Rómát és Bizáncot. A város harmadát a kalifa palotái foglalták el, ahol addig soha nem látott pompa és fényűzés uralkodott; Hárun gazdagságának leírása a még oly gazdag arab nyelven alkotó költők számára is lehetetlen feladatnak bizonyult.
Bagdad a szellemi kincseknek is gyűjtőhelye volt: virágzott az irodalom, a művészet és a tudomány, főként a csillagászat, az orvoslás, a matematika, indiai, perzsa és görög műveket fordítottak le, amelyek nagy része csak így maradt ránk. Maga a kalifa is kifinomult zeneértő és irodalombarát volt, aki bőkezű ajándékokkal jutalmazta a neki kedves muzsikusokat és költőket.
Természetének azonban volt egy nyersebb oldala is: ha kedve úgy hozta, kutyaviadalt nézett, és habozás nélkül végeztette ki a bűnösöket, vagy akiket annak talált. (A mesékben éjjeli kalandozásain állandó társa Maszrúr, a hóhér is.) 803-ban váratlanul lemészároltatta az addig kegyeit élvező és a birodalom ügyeiben igen nagy befolyással rendelkező Barmakida családot, a hóhér bárdja még "tejtestvérére", Dzsáfárra is lesújtott.
A legendák szerint homoszexuális viszonyuk megromlása állt a háttérben, avagy az, hogy Dzsáfár titokban elvette a kalifa húgát, akitől a tiltás ellenére még gyermeke is született. A valóságban Hárun egyszerűen féltékeny lett a Barmakidákra és szemet vetett vagyonukra.
A gyámkodás alól megszabadult uralkodó nagyra törő terveket dédelgetett, egyebek között meg akarta építtetni a Szuezi-csatornát, és sikeresen háborúzott a bizánciakkal. 808 nyarán egy lázadás leverésére indulva megbetegedett és a következő év tavaszán meghalt. Mindhárom fiából kalifa lett, de az ezt kísérő polgárháborúban a birodalom meggyengült, az ő utódaik már idegen hatalmak bábjaként ülhettek csak a trónon.
A legnagyobb Abbászida uralkodó már nem sokkal halála után az igazságosság és a nagylelkűség mintaképe, az Ezeregyéjszaka mesés kalifája lett, akinek alakja számtalan könyvben, filmben él tovább.
