A rádiózás kezdetétől 800 korabeli rádiót gyűjtött össze a zalaegerszegi Selyem Tóth Sándor. Az eredeti készülékeket garázspolcokon őrzi, a fotókat és a gyűjteményhez kapcsolódó dokumentációkat az interneten tette közzé. Az Első Zalai Rádiómúzeum Alapítvány virtuális rádiómúzeumában leírások, korabeli előfizetési szelvények, engedélyek, szakkönyvek, folyóiratok alapján a kezdetektől követhetjük nyomon a rádiózás történetét.
"Jó néhány ritkaságnak számító darab "roncsként" került hozzám, ezeket szétszedtem, felkutattam a hiányzó alkatrészeket és addig szereltem, amíg sikerült újra üzemképes állapotba hozni. Az 1920-30-as évekből származó rádiókkal gyakran előfordul, a dobozuk, burkolatuk nagyobb érték, mint a belső részeik, hiszen azok korabeli elemekből szinte tökéletesen helyreállíthatóak" - idézi fel a kezdeteket Selyem Tóth Sándor.
A gyűjtemény 600 "csöves" és 250 táskarádióból áll, 30-40 százalékuk ma is üzemképes. A legrégebbi készülék az 1926-os Philips Népvevő, de a húszas évekből őriz néhány hangszórót is. Egy másik érdekességnek számító darab egy 1964-ből származó Bang and Olufsen, ami a világ első sztereó tranzisztoros rádiói közé tartozik.
A készülékek között található több más érdekes darab is: egy Ingelen előlapját Európa térképe díszíti, az adóállomások keresésekor a körskálán felvillannak a városok - Budapest, Milánó, Bécs, London - fényei. Megtalálható néhány 1951-ben gyártott Orion készülék, köztük az Orion 331-es típusa, amelynek egy török export változatára is rátalált a gyűjtő.
Tíz évvel ezelőtt létrehozta a világhálón a virtuális múzeumot. "Évekig abban reménykedtem, hogy egy kiállításon be tudom majd mutatni a rádiókat, de ez a tervem sajnos nem valósult meg... A rádiók közül 610 készülékről részletes információt tettem fel a honlapra. Az interneten keresztül a látogatók közül már többen kértek segítséget a rádió összeszereléséhez, vagy kapcsolási rajzokat, gyártási időpontokat egy-egy készülék azonosításához. Elektronikus levelezés útján jutottam hozzá egy Svédországból visszakerült Orion rádióhoz is" - mondja Selyem Tóth Sándor.
A rádiózás történetéről is számtalan eredeti dokumentációt őriz. "Találtam például pontos adatokat a rádióelőfizetők számának alakulásáról 1925-től kezdve. 1925-ben 17 ezer előfizetőt tartottak nyilván, három év múlva ez a szám már tízszeresére nőtt. A rádiók kétharmada ekkor még detektoros volt.
A néprádió elterjedése után, a 40-es években már közel félmillió előfizetőt tartottak nyilván, a készülékek közül ekkor már csak 66 ezer volt detektoros.
A 70-es években - a rádiózás történetének 50. éves jubileumra - az előfizetők száma elérte a két és fél milliót.
A rádiózás 50 éves történetéről a Magyar Nemzeti Filmarchívumból (NAVA) is gyűjtött anyagot. A híradókban több mint félszáz híranyag jelent meg a rádiózás 50 éves történetéről. A lakihegyi adó - 1927-ben az egyik legmodernebb volt Európában - avatásáról és üzembe helyezéséről filmanyag is készült. Az 1929. évi híradórészletek között megtaláltam a állatkerti helyszíni közvetítés előtti rádiós főpróbáról készült felvételt. A három évvel későbbi felvételeken látható a Magyar Rádió Sándor utcai központjának bokrétaünnepsége. A híradó részletekből az is kiderül, hogy 1933-ban Pécsett és Magyaróváron is felavattak egy-egy új rádióállomást" - sorolja kutatása eredményeit.
A filmarchívumban őrzött rádiós vonatkozású híradások legérdekesebb részeiből összeállítottam egy félórás filmanyagot, amit a Rádiógyűjtő Egyesület rendezvényein fogunk majd levetíteni és egy DVD lemezt is készítünk a hazai rádiózás félévszázados történetéről - ismerteti legújabb terveit Selyem Tóth Sándor.
