A katyni tömegmészárlásról, a XX. század egyik legbrutálisabb politikai gyilkosság-sorozatáról nyílik kiállítás a szegedi Móra Ferenc Múzeum történeti kiállítóhelyén, a Fekete Házban pénteken.
A történeti kiállítóhely földszinti termeiben kifüggesztett több tucatnyi magyar és angol nyelvű tabló segítségével megérthető a lengyel tragédia, amely százezrek számára máig ható fájdalmat jelent. A tárlat rendezői számos fotó és korabeli dokumentum segítségével igyekeznek bemutatni a gyilkosságok előzményeit, a mészárlást, s a történtek visszhangját.
1940-ben a Szovjetunió belügyi népbiztosa Berija elkészítette Sztálinnak szánt indítványát, mely 14 ezer 700 lengyel katonatiszt és további 11 ezer állampolgár legyilkolásáról szólt. A vérengzések 1940. április 3-án kezdődtek és a börtönökben egészen őszig folytatódtak. A kivégzések halállisták alapján történtek, a foglyokat egyenként végezték ki, maroklőfegyverrel lőtték tarkón őket.
Külön tablók mutatják be a tömeggyilkosságok magyar vonatkozásait. Korompay Emánuel tartalékos százados, a Varsói Egyetem magyar lektora is ott veszítette életét. Ő szerkesztette az első lengyel-magyar szótárt. A második világháború kitörésekor Korompayt tartalékos lengyel századosként mozgósították és a keleti határvidéken esett szovjet fogságba, s végül Harkovban lőtték tömegsírba. A szintén magyar Orsós Ferenc patológus részt vett a tömegsírok vizsgálatában.
A katyni jegyzőkönyv aláírásáért háborús bűnössé nyilvánították és halálra ítélték, de végül nem végezték ki.
A németek már 1941-ben és 1942-ben értesültek a tömeggyilkosságokról, de a hírek nyilvánosságra hozatalával vártak a számukra legkedvezőbb időpontig, s igyekeztek azt felhasználni saját propagandacéljaikra. A szabad világ politikai okokból elhallgatta a szovjet csapatok cselekedeteit, azonban az amerikai és angol titkosszolgálat már 1943-ban tudott a valódi elkövetők személyéről.
