Makranczi Zalán mindössze 30 éves idén, de már komoly színházi múlttal rendelkezik: mint a Kultúrpartnak adott interjújában elárulta, eleinte a siker, a pénz és a csillogás vonzotta a színészi pályán, majd később rájött,hogy a helyzet mégsem ilyen egyszerű.
Hét darabban játszol, emellett folyamatosan próbálsz, hogy bírod ezt a tempót?Amikor süt a nap, akkor jobban, ha esik az eső, az gyalázat.
Mit csinálsz a szabadidődben, ha egyáltalán van?
Ülök, nézek ki a fejemből, főzőcskézek vagy filmet nézek. Most már egy jó ideje gyűröm Orhan Pamuk könyvét, címe A Hó. Nagyon jó, csak amikor lenne időm olvasni, akkor már energiám nincs. Szörnyű. Amikor besűrűsödik az évad, akkor felhalmozom a könyveket, amiket nincs időm elolvasni, és azokat nyáron pótolom.
Miket próbálsz most?
Be kellett ugranom A holdbeli csónakosba, Spindler Béla helyett, mert szegény beteg lett, és próbáljuk A park című darabot. Ez a Szentivánéji álom egy kortárs német verziója, érdekes, nagyon kegyetlen darab, még nem állt teljesen össze, hogy fog kinézni. Aki járatos a kortárs német darabokban, nos, azoknál egy fokkal még durvább. Majd jön a Pánik, Rába Roland rendezésében. Ez egy félig felolvasó-est lesz, finn szerző darabja és jön ide workshopot tartani. Megérkezik, mi bemutatjuk a felolvasóestet, megtartja a workshopot, majd bemutatják egy másik művét. Ezt a Pánikot három férfira van írták, de írt egyet három nőre is.
Ez a Pánik mire vonatkozik?
Az a teljes cím, hogy Pánik, avagy férfiak az idegösszeomlás szélén. Mindenki másért omlik össze a 21. században: az egyiknek tönkremegy a kapcsolata, a másik eleve pánikbeteg, a harmadikat meg kirúgják. Három fiatalból lesz gyakorlatilag három idegroncs, akik egymást próbálják kezelni, több, ámde inkább kevesebb sikerrel. Az Amalfi hercegnő májusban esedékes. A park bemutatója után kezdjük próbálni. Utána meg Bánk bánozunk. Alföldi Róbert kiadta, hogy mindenki csináljon három különböző jelenetet három különböző karaktertől, azzal akar tisztába jönni, kinek hogy áll a szájába ez a szöveg, mennyire értjük, mennyit tudunk belőle átadni, mert elég nehéz Katona stílusa. A Bánk bán egyik kulcsproblémája, hogy az ember elolvassa, és megkérdezi, hogy mi a jóistenről beszél. Erre volt kíváncsi, mi mennyit fogunk fel belőle, és mennyit tudunk átadni. Az Amalfival fogjuk együtt próbálni, aztán lesz Szentendrén, majd a következő évadban bejön a színházba.
Miért lettél színész?
Ezen most már én is gondolkodom. A gazdasági világválság elején jó kérdés, van-e egyáltalán szükség ránk... Közben azt gondolom, hogy van. Csak folyamatosan a kultúrából próbálnak elcsípni szeleteket, merthogy ez mégsem annyira fontos a mai világban: sokkal fontosabb, hogy az ember tudjon kenyeret venni. Ebben van valahol igazság természetesen, de mégiscsak a kultúrán keresztül tudnak az emberek valamit leszűrni arról, mi történik manapság a világban. Belekapaszkodhatnak valami örökérvényű dologba, ám ha elveszítik ezt, akkor nemhogy Bánk bánok nem maradunk, de csak lézengő ritterek leszünk.
Kecskemét, Bárka, Nemzeti. Nyílegyenesnek tűnik a pályád, te is így érzed ezt?
Nemzeti, Pesti Magyar, Kecskemét, Bárka, Nemzeti. Eleinte siker, pénz, csillogás vonzotta az embert, majd rövid időn belül kiderült, hogy ez mégsem olyan egyszerű. Maradt annyi, hogy karaktereket ismerhetek meg, beléjük bújhatok, kivesézhetem őket egy kicsit, majd ez az időszak is elmúlt. Most per pillanat valami kapaszkodót próbálunk nyújtani az embereknek, ha csak egy szalmaszálat is, de valamit. Egyelőre. De lehet, hogy három év múlva már mást mondok.
Beleszoktál már a pesti nyüzsgésbe?
Nem nagyon, hála a jó égnek nincs időm ezen gondolkodni.
Taposómalom?
Picit most igen, de van olyan, hogy minden összejön egyszerre. Nem tudom, nehéz erre válaszolni.
Nemrég ismét filmeztél.
A Félelem völgye egy svájci-olasz-magyar misztikus triller. Svájcban forgattuk: decemberben kicsit necces volt egy szál köntösben feküdni a jéghideg svájci földön, de jó volt. Misha Györik rendezte, aki a Nyugalom alapján választott engem. Jelenleg az utómunkálatokat végzik. Nem csak én vagyok benne magyar, játszik még Törőcsik Mari, Hunyadkürty György, Osváth Andrea, Vajda Milán, Székely B. György.
Magyar mozikban is látható lesz majd?
Ez egy jó kérdés, a forgalmazóktól függ, hogy megveszik-e. Az a lényeg, hogy forgathattam Teco Celio-val, aki egy fantasztikus olasz színész, pontosabban nehezen eldönthető, szerintem ő sem tudja, hogy olasz, francia vagy svájci színész. Franciaországban ájulásig tisztelt színész. Nem is fogtam fel egészen decemberig, hogy kivel dolgozhatok, csak most egy olyan helyen forgattunk, ahol otthon voltak a háziak is. Elnézték nekünk, hogy jövünk-megyünk, bóklászunk, lámpát állítanak be, kábeleket húznak át minden szobán. Azonban amikor megjelent Teco, abban a pillanatban minden levegő benn szorult. Nagyon vicces volt nézni, mert Teco nem egészen 150 centi: jött-ment a kis kopasz fejével, ők meg elájultak a sztártól. Ott kezdett el gyanús lenni, hogy ki is ő valójában. Tényleg egy élmény volt vele játszani.
Miről szól a történet?
Nehezen megfogalmazható, mert négy különböző szálon fut a cselekmény, ezek egyenértékűek. Azt tudom mondani, van egy keret történet, és ezen belül fut még három szál. Gyerekek riogatják egymást egy svájci hegyi kis faluban. Elmesélnek helyi legendákat, hogy mi történt itt, majd kiderül, hogy van-e ennek igazságalapja vagy sem.
Van most új filmterv?
Nincs.
Akkor most színház és szinkron? Ha jól tudom, még szabadidődben is színházzal foglalkozol.
Igen. Laboratorium Animae néven fut a dolog. Fiataloknak tartok kurzust, akik vagy végeztek színiiskolát, vagy nem, tehát félprofi-félamatőr csoport. Bár ez nagyképűségnek hangzik, de hetente, kéthetente, egyszer vasárnaponként összegyűlünk, és koncentrációs gyakorlatot, szövegértést, elemzést tanulnak. Alapdolgokat próbálok nekik átadni.
És még az Aranytízben is játszol.
Igen, a Ludas Matyit, és megcsináltuk Az állatok birodalmát, de az lehet, hogy csak egy előadást ért meg. Ez Kecskeméten is ment, de áthoztuk ide. Bodolay Géza rendezte, ugyanaz a díszlet, ugyanaz a csapat, csak felújítottuk, mert nagyon szeretjük. Christ, az önjelölt zsenit játszom benne. Ír, rendez, igazgat, talán csak akasztott ember nem volt. Reklámfilmeket és filmeket forgat, a lényeg, hogy a kortárs német színházművészet fiatal feltörekvő atyaistene, akinek a döntéseitől emberek százai, jelen esetben csak 7 ember sorsa függ. De őt ez különösebben nem hatja meg ez a tényező.
A Nemzetiben hogy érzed magad?
Jól. Nagyon vicces, hogy számomra ájulásig tisztelt emberekkel napi viszonyba kerülhetek. Per pillanat ülök, figyelek, hallgatok.
Tervek?
Szeretném a nyári móri tábort megint megcsípni, és ott szeretnék egy betlehemes játékot csinálni. Szerintem nagyon vicces nyáron... Vagy pedig a Biff evangéliumát szeretném színpadra alkalmazni. Christopher Moore regénye Jézus életének azt a részét meséli el, ami kimaradt az Újszövetségből, hisz arról a 30 évről, ami születése és az evangéliumokban szereplő történetek között esett meg, semmit sem tudunk. Az elbeszélés narrátora pedig nem más, mint Lévi, azaz Biff, aki Isten Fiának gyerekkori haverja volt.
Van kedvenc szereped, amit most játszol?
Nagyon szeretem az Oidipuszt. Ez két egyfelvonásosként fut. Az első az Oidipusz, a második az Oidipusz Kolónoszban. A másodikban Polüneikészt játszom, az elsőben mi vagyunk a kar, vegyvédelmi ruhában takarítgatunk, és aki az elsőben a Kar volt, azok a szereplők a másodikban. Akik meg az elsőben játszottak, ők a másodikban a Kar. Kivéve László Zsolt, mert ő Oidipusz mindkettőben, és Rátóti Zoltán, a Karvezető. Ők ketten kapcsolják össze a történetet. Nagyon szeretem, mert régi álmom volt László Zsolttal játszani.
Szép Laci bácsi fontos pont az életedben. Miért?
Anyukám talált egy újsághirdetést, hogy a Pécsi Sándor Guruló Színház tagfelvételt hirdet, lehetőleg fiúknak. Akkor éppen túl sok lekötetlen energiám volt, és elküldött, hogy olyan szépen mondtál verset gyerekkorodban, próbáld meg. Odamentem, akkor voltam tizenöt éves, és felvett. Utána nagyon gyümölcsöző kapcsolat volt, hagyta, hogy szabadon garázdálkodjak, kiadta, hogy rendezd meg A dzsungel könyvét. Azt sem tudtam, mi az, hogy rendezni. Megcsináltuk, nagy siker lett, több mint száz előadást megélt, utána pedig kitaláltam egy merészet. Utólag már kacagok magamon, hogy szeretnék rendezni egy olyan darabot, amiben az Öreg játszik, Müller Péter Kígyó és keresztjéből. Van egy rész, amikor Müller Latinovitscsal beszélget, és megcsináltuk. (nevet) Ennek sok mindent köszönhetek, mert beválogatták egy diák színjátszó versenyre, ahol Gaál Erzsébet volt a zsűri egyik tagja. Megnézte, és utána leültünk beszélgetni. Végigdumáltuk az estét, és felajánlotta, ha nem vesznek fel a Színművészetire, menjek a Nemzetibe. Nem vettek fel, én meg felhívtam, hogy lehetne-e utólag jelentkezni, mert persze csak a Színművészeire küldtem a jelentkezési lapot. Majd utólag kiderült: a felvételim előtt Erzsi a vizsgáztatókkal megbeszélte, hogy addig fog kérdezni, amíg egyöntetűen azt mondják, hogy igen vagy nem. Így 15 versből el kellett mondanom 12-t, az 5 monológból 4-et, mire mindenki azt mondta, hogy oké. Így vettek fel a Nemzetibe. Kemény nő volt. Csak egy évig tanított minket, de szinte abból élek a mai napig. Persze erre rakódott még rengeteg más, de hihetetlen stabil alapot biztosított.
Kiket tartasz még rajta kívül a mentorodnak?
A mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyok több emberrel is szerencsére. Például Béres Ilona, Bodolay Géza, Zsótér Sándor és Alföldi Róbert is ilyen.
A színészi átlényegülés…
Nem teljesen úgy néz ki, mint amit szeretnek az amerikai filmsztárok elhitetni, hogy ha elmebeteget kell játszani, akkor bevonulok a pszichiátriára, és ott annyira átszellemülök, hogy kezelni kell. Én ebben nem hiszek. Folyamatosan meg kell osztani a figyelmedet, hiszen vigyázni kell, hogy ne sérülj meg se te, se a kollégád, ne repüljön ki egy kard a nézőtérre, ami leszúrja a 6. sor 4. székén ülő idős nénit. Valamennyi önkontrollnak lennie kell. Nem lehet elmosni a határt: idáig tartok én, és innentől jön a szerep. Kis egymásba csúszások persze lehetnek. Van olyan előadás is, ami után kell a jól ismert egy másfél óra „leengedés”, hogy a felpörgött állapotot lenyugtasd, hiszen le kell feküdni, aludni, mert másnap ugyanúgy folytatódik minden tovább, és munka van. Szerintem csak ennyi.