Százhúsz éve, 1889. április 16-án született Charlie Chaplin, a film történetének egyik legnagyobb alakja. Sétabotos, kalapos, kacsázó járású csavargója az örök kisember, az örök bohóc jelképe lett.

Charlie Chaplin Londonban született, sivár gyermekkorát jobbára árvaházakban és bentlakásos iskolákban töltötte, olykor az utcán tengődött. 17 éves korától szerepelt varietékben, 1913-ban kapta első filmajánlatát. A hamarosan saját maga által rendezett rövidfilmek óriási sikert arattak, bár karrierjét másfél dolláros hetibérrel kezdte, 1917-ben elsőként írhatott alá egymillió dolláros szerződést. 1919-ben kollégáival megalakította a United Artists filmvállalatot, s szerződésének 1923-as lejárta után már csak saját cégének dolgozott.

A jellegzetes keménykalap, a szűk szalonkabát, a buggyos nadrág, a túlméretezett cipők, a sétapálca és a bajusz először 1914-ben tűnt fel, a lecsúszott Charlie egyéniségét A csavargó című, 1915-ös filmjében alakította ki. A szeretetreméltó vonásokkal is rendelkező figura ugyan rendre pórul jár, az erkölcsi diadal mégis az övé. A figura embersége elmélyült, a tárgyakkal való küzdelme egyre inkább a társadalommal folytatott összecsapásokká változott.

Egészestés, mára klasszikussá nemesült alkotásaiban - Aranyláz (1925), Cirkusz (1928), Nagyvárosi fények (1931), Modern idők (1936) - a kisember öniróniával ábrázolt alakja nemcsak szórakoztatott, de el is ítélte a kapitalizmus elidegenítő hatásait. Utolsó két filmje már hangos volt, ám Charlie csak egyszer szólalt meg bennük. (Chaplin hitt abban, hogy képpel mindent ki lehet fejezni és nagyon sokáig töprengett, belevágjon-e a beszélő filmbe.) Első igazi hangosfilmjében A diktátor (1940) című antifasiszta szatírában a háború embertelenségével szemben is állást foglalt. A csavargó, a bohóc alakja az 1952-es, nosztalgikus Rivaldafényben ismét felbukkant. 1947-ben a Monsieur Verdoux a Kékszakáll-mondát dolgozta fel maró gúnnyal, magára haragítva a veteránok egyesületét.
Chaplin sosem volt amerikai állampolgár, adóhátralékai miatt zaklatták, felforgató tevékenységgel gyanúsították, így 1952-ben Svájcba távozott. Az 1957-ben Londonban készített Egy király New Yorkban elítélte az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság működését, a reklámvilágot, az amerikai élet egyéb visszásságait. 1966-ban rendezte A hongkongi grófnőt, a fáradt darabot Marlon Brando és Sophia Loren sem tudta sikerre vinni. 1972-ben kibékült az Egyesült Államokkal, Los Angelesben átvette az Oscar-életműdíjat. 1975-ben II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte.

Magánélete viharos volt, négyszer nősült, háromszor filmszínésznő-partnereit - 1918-ban Mildred Harrist, 1924-ben Lita Greyt, 1936-ban Paulette Goddardot - vette el. 1943-ban Eugene O'Neill lánya, Oona lett a felesége, gyermekei közül Geraldine Chaplin is filmszínésznő lett.

1977. december 25-én halt meg a svájci Corsier-sur-Vevey-ben.