A 'V' közismerten a győzelem jele, de némi képzelőerővel azt is mondhatjuk, hogy emlékeztet a vámpírok metszőfogaira. Különösen igaz ez Viktor Pelevin Empire ’V’ című szociografikus vámpírmeséjére, mely a peresztrojka utáni Oroszország történetébe enged bepillantást.

De a történet ennél sokkal bonyolultabb, és persze véresebb is. Pelevin tudja, hogy a jó könyvcím félsiker, ezért alcímmel is ellátta regényt, mely szerint a történet a „valódi felsőbbrendű emberről” szól.

A főhős, Roman Storkin - mint Pelevin könyveiben a főhősök oly' sokszor - metamorfózison megy keresztül, és persze a történet ezúttal is meglehetősen kafkai. Az "átváltozás" kap némi gótikus csipkézetet is, ugyanis Storkinból vámpír lesz. Áttűnik a nyirkos, arisztokratikus vámpír világ és a hétköznapi lét, egyedül a vámpíroknak van átjárása a két univerzum között. 

Olyan világ ez, melyben az új arisztokrácia, a panelproli és az egykori pártelit között is pont olyan magától értetődő az átjárás, mint a több létformát is birtokló vámpírok világában. 

A vámpír metafora nem is olyan ismeretlen az egykori keleti blokk országaiban – gondoljunk csak arra a rendszerváltás korabeli plakátra, melyen Ceausescut, az erdélyi falurombolót látjuk hegyesre reszelt metszőfogakkal. Bizonytalanok a horizontok, és bizonytalanok az erkölcsi fundamentumok is, Pelevin kiválóan érzékelteti ezt vértől és misztériumtól csöpögő fantazmagóriájában. 

A Generation P-re folyton reflektáló, házilag pancsolt miszticizmussal teli új könyve az ún. elit titokzatos világát mutatja be. Megtudjuk, hogy a társadalmi és szellemi hierarchia csúcsán a vámpírok állnak, akik egy alternatív mitológia szerint szervezik életüket, melyben az eddig ismert vámpírtörténetek kulisszája keveredik a keleti tanok eszmerendszereivel. Vámpírnak lenni azt jelenti, hogy valaki a kiváltságosok hierarchiájában is a csúcson foglal helyet, ahonnan a „valódi elit” tekint le a betegessé finomodott, és egyben végletesen agresszív világra. 

Storkint megmarja a tápláléklánc csúcsán lévő vámpír, majd ezek után megszerzi a tudásfokokat, és úgy él, ahogy társai a posztszovjet elit látszatvilágában: egy anonim diktatúra véleményformálójaként. 

Persze az éles határ nemcsak a tömjénszagú árnyékvilág és a plázák parfümillatú univerzuma között mosódik el. A szubkulturális goth fantasy regény a Dan Brown-féle misztikus bestsellerek és a magas irodalom közötti határt is felszámolja.