Bede Annától, az életének 83. évében elhunyt József Attila-díjas költőtől, műfordítótól április 21-én 11 órakor vesznek végső búcsút Budapesten, az Új köztemetőben - tudatta a Magyar Írószövetség.

Közlésük szerint az írószövetség tagját március 30-án reggel, álmában érte a halál. Bede Anna (Bede Opika) 1926. július 14-én született Budapesten. 1948-tól a Fiatal Magyarország olvasószerkesztője volt, 1950-től a Múzeumi Központban dolgozott. 1953-tól publikált, 1960-tól írásaiból élt. 

Költészetében a magyar és finnugor folklór hatása mutatható ki. Verseiben az antik formák köznapi tartalmakkal párosulnak. Horatius összes művét átültette magyarra. A latin és görög mellett bolgár, cseh, lett, orosz, ukrán, török, vogul nyelvekből is fordított. 

Legismertebb verseskötetei: Reggeli napsütés, Fölösleges virágok, Kelj fel és járj, Bozótból csillag parázslik, Ezüstfohász. Aranypille mondja tavasszal címmel lapp népköltészeti antológiát adott közre 1984-ben. Medveünnep közeledik című kötetében vogul regéket, Ne félj sógor címmel cigányballadákat jelentetett meg.
 
Utolsó önálló verseskötete Jelek a jégen címmel 2003-ban, utolsó műfordítása, Asalcsi Oki Miért hallgat az udmurt nő? című könyve 2004-ben jelent meg.
1975-ben József Attila-díjat kapott, 2001-ben - sokoldalú, magas színvonalú műfordítói munkásságáért, a női sors sajátosságait megéneklő, emberközpontú költészetéért - a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.