A Nincs Lehetetlen Holland Kultfeszt keretében tényleg mindent lehet: feltérképezhető a kortárs holland képzőművészet, irodalom, zene, tánc és színház, és mindezek keveredése nem XL, hanem NL méretben, Budapesten és Debrecenben. Mivel a Kultfeszt hivatalos kezdőnapja április 22., újra a felvezető színházas programból szemezgetünk.

A 2008-as LOW-fesztivál idején három dráma (két holland és egy flamand darab) került bemutatásra felolvasószínházként. A tavaly felolvasott három színmű pályára állt, kering a maga útján –, jövőbeni sorsa a csillagok állásától is függ. 

Varga Gabriella fordításában és Upor László dramaturg segítségével idén új darabok kerülnek a dráma-éterbe, ki tudja, hol landolnak. Egy biztos: olyan tájon ismét, ahol – bár még sosem jártunk – fájdalmasan könnyen eligazodunk. Újra elcsodálkozhatunk, honnan olyan ismerősek ezek az ismeretlenek, és mitől olyan magyarul holland ez a világ?

Furcsa, keserűen tálalt családtörténetek villantak fel a tavalyi körképben. Nem kevésbé szorongató családtörténeteket láthatunk idén is – más fénytörésben, ismert magyar színészek felolvasószínházi tolmácsolásában. A tükröt ezúttal a holland dráma anyakirálynője – az idén hetvenöt éves Judith Herzberg tartja.

„Egy asszony elment, három férfi itt maradt: a testvére, a férje, a fia. Hová jutnak, mit kezdenek önmagukkal, egymással, a hiánnyal? Mert egyszer eljön a nappal, az éjjel, a halál másnapja...

...amikor még a mentésre szakosodott Szupermen (Csuja Imre) is csődöt jelent: az egész világot megóvhatja akár, de rokon - a saját húga - érdekében nem avatkozhat közbe...
...amikor a gondoskodó férj (Gyabronka József) légüres térben találja magát, hiszen gondoskodása tárgya elbúcsúzott az élettől, ő pedig magára maradván tehetetlenebb, mint egy gyerek...
...amikor a felnőttkor küszöbén álló kamasz (Mohai Tamás) úgy érzi, kénytelen felnőttebbül viselkedni, mint gyámoltalan apja és gyerekesen viselkedő nagybátyja, jobb híján rajtuk kénytelen kitölteni a dühét ...

És ilyenkor nem marad más, mint megküzdeni a hiánnyal, megbirkózni a hétköznapi, profán dolgokkal, elmenni, maradni, vitatkozni este és reggel... ugyanúgy.”