Tiszteletbeli professzorává választotta az Egyesült Államokban élő Starker János világhírű magyar származású gordonkaművészt a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem; a professzori oklevelet és az akadémia emlékplakettjét Polgár Viktor New York-i főkonzul adta át az Indiana állambeli Bloomingtonban.
Starker János a tiszteletére adott vacsorán elmondta, hogy örömmel fogadja el a Zeneakadémia professzori kinevezését, hiszen Magyarországhoz a legszorosabb kötelék a Zeneakadémián keresztül fűzi.
Az 1924-ben Budapesten született művész 1948-ban települt át az Egyesült Államokba; több világhírű zenekarnak volt vezető csellistája. A 20. század második felének egyik legkiválóbb gordonkaművésze, a cselló koronázatlan királyának tekintik.
Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneakadémián kezdte, ahol 15 éves korában diplomázott. A II. világháború után néhány évig a Magyar Állami Operaház és a Budapesti Filharmonikusok szóló csellistája volt. A tengerentúlon először a Dallasi Szimfonikus Zenekarhoz, majd a New York-i Metropolitan Opera zenekarához szerződött. A Chicagói Szimfonikus Zenekar szólistája lett 1953-tól, majd 1958-ban Bloomingtonban telepedett le, azóta az Indiana University csellótanszékének professzora, 1961-től tanszékvezetője.
Világszerte gyakran koncertezik szólistaként és kamaraegyüttesek tagjaként is; Bach, Frescobaldi, Brahms, Beethoven, Franck és Hindemith műveinek avatott előadója. Zeneszerzőként saját művein kívül régebbi szerzők, például Schubert és Beethoven szerzeményeinek átirataival is elismerést aratott; több mint 60 lemezfelvételt készített. 1972-ben George Washington-díjjal, 1986-ban Toscanini-díjjal tüntették ki; a magyar kulturális kormányzat 1983-ban Kodály Érem, 1992-ben Pro Cultura Hungarica Emlékplakett kitüntetésben részesítette. 1998-ban Bach szólófelvételeiért Grammy-díjat kapott.
