Száztíz évvel ezelőtt született Duke Ellington, a dzsessz történetének talán legfontosabb alakja, a zongora hercege, aki életében 11, posztumusz további két Grammy-díjat kapott.
Az 1920-as évek elején Washington környéki szórakozóhelyeken kezdett játszani, majd New Yorkba költözött és 1923-ban csatlakozott a Washingtonians együtteshez, amelynek hamarosan vezetője is lett. Az évtized végén szerződtették a harlemi Cotton Clubba, akkoriban született híres szerzeményei közül a Mood Indigo és a Hot Feet. Az 1930-as években együttesével eljutott a nyugati partra, majd Nagy-Britanniába is.
Pályájának első csúcspontja az 1940-es évekre esett. 1943-ban fellépett a New York-i Carnegie Hallba, és akkor írta a Black, Brown and Beige című ötvenperces szvitjét. Ennek az időszaknak a "termése" a Take the Train, az I Am in Sentimental Mood, a Sophisticated Lady, az Old Man Blues, a Sentimental Lady és a Rockin in Rhythm.
Ellington és zenekara népszerűsége hanyatlott az 1950-es évek elején, a visszatérést az 1956-os newporti dzsesszfesztivál hozta meg. Az utóbbi felvétele alapján készült a zongora hercegének egyik legjobb albuma; később is többször visszatért Newportba. Az 1960-as és 1970-es években Ellington zenészeivel Európában, a Közel- és Távol-Keleten, valamint Afrikában adott sikeres koncerteket és fellépett a Szovjetunióban is.
Lehetetlen felsorolni valamennyi híres zenészt, akivel koncertezett, vagy lemezfelvételt készített. Ella Fitzgerald, John Coltrane, Louis Armstrong, Coleman Hawkins, Count Basie és Benny Carter nevét mindenképpen ki kell emelni közülük, a legendás popénekesek közül Rosemary Clooneyval és Tony Bennettel hozta össze a sors.
Életrajzírója mintegy kétezer szerzeményéről tud. Az 1920-as évektől az 1974. május 24-én bekövetkezett haláláig több mint száz lemeze jelent meg, de a kiadók azóta is megjelentetik albumait; ezek száma már meghaladja a kétszázat, jelentős részük CD-n is elérhető. Leghíresebb lemezei között emlegetik a Masterpieces by Ellington, az Ellington Uptown, a Such Sweet Thunder című korongjait, valamint a Coleman Hawkinsszal és Count Basie-val készült albumait, illetve az 1963-as párizsi koncertjének felvételét.
Grammy-díjai közül az elsőt 1959-ben nyerte el; több albuma bekerült a Grammy Hall of Fame (Hírességek csarnoka) kincsei közé, elnyerte a Grammy életműdíjat, felkerült a száz leghíresebb afro-amerikai zenész listájára, ezen kívül is számos kitüntetés, elismerés birtokosa. Önéletrajza magyarul is megjelent Mindenem a zene címmel.
