Számos táncszínházi program szerepel a műsoron Franciaországban, de ezekben egyre kevesebbet, néha pedig egyáltalán nem táncolnak; a táncosok énekelnek, színészként produkálják magukat, szöveget olvasnak fel, előadást tartanak.

Teljesítményük néha képzőművészeti performansznak tűnik – derül ki a párizsi Le Monde online kiadásának ismertetőjéből. A Theatre de la Ville-ben Wayn Traub flamand alkotó saját Maria-Magdalena című művét adja elő. A művész szólót énekel, ezt egy húsz táncos által előadott film kíséri. A művész dalszövegeket, filmeket készít, installációkat rendez be és könyveket ír.

Hasonló a profilja Boris Chamatz koreográfusnak, akit nemrég neveztek ki a rennes-i koreográfiai központ élére: ő is énekel, ír. A 90-es évek közepétől őt tekintik a "nem-tánc" (non-danse) mozgalom reprezentatív személyiségének, miután meghirdette elveit: "Nemet mondunk a mozgásra! Nemet a díszletre!". Chamatz létrehozta a Táncmúzeumot (Musée de la danse), ez azonban nem múzeum, hanem performanszok összessége. "Az én szememben a táncba beletartozik az írás és a fotó is. Amikor valaki azt mondja, hogy a próbaterem a működésem helye, ez számomra semmit sem mond, ilyen nincs."

Carlotta Sagna Ad vitam című alkotása május 14-étől van műsoron Mans-ban, és inkább színdarabnak tűnik. Yves-Noel Genod produkciójának ugyanazon a napon a párizsi Chaillot színházban lesz a premierje; a táncos-színész nem árulja el, mire invitálja a közönséget. Lehet, zongorázni fog, vagy együttesének tagjai énekelni fognak, de az is elképzelhető, hogy teljes sötétség fogadja majd a nézőket. Hervé Robbe koreográfus új darabja, az Egy lakás a város központjában nem más, mint egy film, Mark Tompkins Luluja pedig alkalmi operett.

Christophe Martin, a párizsi Faits d,Hiver fesztivál igazgatója a "táncszínház alig tánccal" jelenséget azzal magyarázta, hogy jelenleg a táncban nincs uralkodó irányzat. "Mindennek polgárjoga van, a koreográfus szerző-előadóvá válik, akinek a jövőben talán nem is lesz táncosokra szüksége ahhoz, hogy kifejezze magát". Vagy esetleg színészekre sem: Geisha Fontaine és Pierre Cottreau Gépdarab (Une piece mécanique) című művét 25 távirányítású robot adja elő.

A táncrajongók körében az új irányzatok nem keltenek egyöntetű lelkesedést. Februárban Maguy Marin koreográfus Turba című művének erősen színdarab-szerű előadásán egy néző felugrott a Theatre de la Ville színpadára - és ő kezdett táncolni. A szerző válasza sem maradt el: felkérte azokat a nézőket, akik nem szeretik művét, hagyják el a termet. A társulat fontolóra vette, hogy az ilyen esetek elkerülésére elhagyja a műfaji megjelölést, de végül azzal az indokkal, hogy tiszteletben kell tartani a művészi szabadságot, letett erről.