A Mediawave utolsó napjára érkeztem meg Győrbe. Délelőtt, valószínűleg a tegnapi esti bulinak köszönhetően, pangott a város. Sem alkotó, sem szervező nem dugta ki az orrát az utcára délután 2 előtt. A híres győri csónakos szobra melletti kávézóban üldögélve azonban mégis találtam magamnak programot.

nagy dunai árvíz emlékére

az esti fellépés előtt
A kiállítást két helyszínre bontották, a prűdebbeknek és az igazán kiéhezetteknek. Én az utóbbival kezdtem, és megint rá kellett ébrednem, hogy Magyarországra ráfér egy kis egészséges erotika.
Az i-re a pontot sajnos nem tette fel a kiállítás udvarán összedobott performance, de lehet, hogy én nem értettem, hogy mit is jelenthet egy bicikliző nő és egy gyolcsba tekert fiú érintés nélküli kapcsolata.
Az esti koncert és az elmaradhatatlan fesztiválpálinka azonban minden maradék éhes érzékszervemet kielégítette. A délután folyamán szinte barátnőmmé vált Johanna Juhola harmonikajátéka pedig nem hagyott bennem kétséget, hogy a Mediawave fesztivál mind filmben, mind zenében nemzetközi szinten van.