A Tavasz 17 pillanata című - még - szovjet filmsorozatot színesben, tökéletesen restaurált állapotban kezdik vetíteni május 9-étől, a Győzelem Napjától Oroszországban.
Az átdolgozására a Rosszija tévéadó vállalkozott. A fekete-fehér filmek kiszínezése elektronikus úton 1987 óta ismert eljárás, de keveset alkalmazták, mert a színezett filmek nem természetesen hatnak. A Tavasz 17 pillanatán öt ország 600 szakértője dolgozott, és részben kockánként, kézzel színezték a képeket az elektronikus eljárás hibáinak elkerülése végett.
A feladat hatalmas és hihetetlenül bonyolult volt. A 800 percnyi anyagot előbb beszkennelték, aztán kiválasztották minden jelenet - mintegy 1500 - kulcspillanatát, amelyeket Oroszországban színeztek ki kézzel, hogy mintául szolgáljanak a többi részhez. Az érdemrendek és sok ezer korabeli tárgy színeit történészek határozták meg. Ezután az "alvállalkozókhoz" - orosz, amerikai, dél-koreai, kínai és indiai vállalatokhoz - került az anyag, mert a világon egyetlen cég sem tudta volna viszonylag rövid idő alatt elvégezni a hatalmas munkát. Így alig nyolc hónap alatt, orosz szakemberek helyszíni felügyelete mellett elkészült a teljesen új változat úgy, hogy még az elektronikus úton színezett részek minden egyes kockáját is ellenőrizték, és szükség esetén kézzel utószínezték. Az eredmény nem csupán színes, hanem új: eltávolították belőle az eredeti filmszalag karcait, és még számos felújítási munkálatot végeztek el.
A hangot Oroszországban restaurálták: előbb szétválasztották az emberi hangokat és a zajokat, aztán számos bonyolult program és eljárás segítségével restaurálták, egészen odáig, hogy egyebek mellett a német szövegeket és a háttérzajokat újra szinkronizálták.
Végül pedig új főcímet és stáblistát terveztek és tettek a filmhez.
A sorozat a KGB megrendelésére készült, de az addigi hasonló témájú filmektől tartalmilag sok tekintetben eltérő, realista alkotás lett. Egyetlen "szépséghibája", hogy a szakértők egységes véleménye szerint orosz tiszt nem juthatott ilyen magasra a náci biztonsági szolgálatban. A minta Stirlitz személyéhez egyes kutatások szerint egy Willi Lehmann nevű német tiszt lehetett, aki maga ajánlotta fel szolgálatait a Szovjetuniónak, de 1942-ben leleplezték, s vélhetően kivégezték.
Az átdolgozás ténye nagy vitát váltott ki Oroszországban, hogy szabad-e, s ha igen, milyen filmekhez szabad így hozzányúlni. Alekszandr Ljubimov, a vállalkozás művészeti vezetője jelezte: sok filmhez nem szabad hozzányúlni, de sok olyan akad, amely érdemes a ráfordításra, és jól el is viselné a kiszínezést, s ő szívesen vállalkozik újra hasonló feladatra.
