Megkoszorúzták a Radnóti Miklós emlékére elhelyezett emléktáblát kedden a budapesti XIII. kerületi Kádár utca 8. szám alatt, a költő születésének 100. évfordulója alkalmából.
Az emlékezés koszorúit és virágait a Kádár utcai emléktáblánál a polgármester mellett a képviselőtestület kulturális bizottsága, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) XIII. kerületi szervezete, a MEASZ Tábor Bizottság, a Május Elseje Társaság és a Múltunk Öröksége Alapítvány képviselői is elhelyezték.
A XIII. kerületi önkormányzat a Pozsonyi út 1. és a Radnóti Miklós utca 45. számú ház emléktábláinál is ünnepélyes megemlékezést tartott; a Pozsonyi úti lakásban élt 1935-től Radnóti és felesége, Gyarmati Fanni, aki 1999-től a XIII. kerület díszpolgára. A domborműves emléktábla Kiss György Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A megemlékezésen részt vett a 97 esztendős Radnóti Miklósné, Fifi néni is.
A Radnóti Miklós utca 45-ben az utca elnevezésekor helyezték el a domborműves a táblát, amelyet Schaár Erzsébet érdemes művész készített. 1969-ben a Sziget utcát nevezték át a költő születésének 60. évfordulóján.
Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten. Születésekor elhunyt ikertestvére és édesanyja, tizenegy éves korában pedig édesapja is. 1930-ban jelent meg első verseskötete, a Pogány köszöntő, 1934-ben feleségül vette szerelmes verseinek ihletőjét, Gyarmati Fannit. 1935-ben Szegeden magyar-francia tanári oklevelet szerzett, de zsidó származása miatt nem jutott katedrához. 1936-ban tette közzé a Járkálj csak, halálraítélt című kötetét.
1940-ben, majd 1942 júliusától munkaszolgálatos volt, 1943-ban feleségével felvette a keresztséget. 1944-ben ismét behívták, hamarosan a szerbiai Bor melletti lágerbe került, ott írta remekműveit, utolsó eklogáit. Gyalogmenetben jutott el egészen a Győr melletti Abdáig, ahol agyonlőtték. Utolsó verseit exhumálásakor, a viharkabátjának zsebében lévő noteszában találták meg.
