Marc Chagall százhúsz fekete-fehér, illetve színes litográfiájából nyílik kiállítás csütörtökön Esztergomban, az Északi Kanonoksor Nagytermében, a Bazilika szomszédságában.
Felidézte, hogy a huszadik század francia művészetének egyik legjelentősebb kiadója és műkereskedője, Ambroise Vollard 1931-ben Palesztinába küldte Chagallt, hogy felkutathassa a bibliai tájakat, amelyeket a festő korábban csak olvasmányaiból és képzeletéből ismert. Az Esztergomban bemutatott litográfiák az 1956 és 1960 közötti időszakból valók, a művésznek abból az alkotói korszakából, amelyet a színes litográfiának szentelt.
Mint írta, a május 7-től július 15-ig látható Chagall-kiállítás anyaga Esztergom német testvérvárosából, Bambergből érkezett. Az összeállítást bemutatták már többek között az Egyesült Államokban, a párizsi Louvre-ban és a tokiói Nemzeti Galériában.
Marc Chagall (1887-1985) az oroszországi Vityebszkben született, tanulmányait is itt kezdte egy helyi festőnél, majd Szentpéterváron képezte magát. 1910-ben egy gazdag mecénás jóvoltából Párizsba utazott, ahol kapcsolatba került kora híres festőivel, íróival. 1914-ben Berlinben nyílt meg első saját tárlata. Szülővárosába visszatérve 1915-ben megnősült, majd 1919-ben Moszkvába költözött, ahol az Állami Zsidó Színház falfestményeit, függönyeit festette meg. 1922-ben végleg visszatért Párizsba, ahol megkapta a francia állampolgárságot. A második világháború alatt és után Spanyolországban, Portugáliában majd az Egyesült Államokban élt, ahol színpadi díszleteket, jelmezeket tervezett.
André Malraux megrendelésére elkészítette a párizsi Opera mennyezeti falfestményét. Színes üvegablakokat tervezett többek között a reims-i, a metzi és chichesteri katedrális, a jeruzsálemi Hadassa kórház zsinagógája, a New York-i ENSZ-székház, a zürichi Fraumünster-templom számára. 1978-ban megkapta a Francia Becsületrend Nagy Keresztjét.
Művészetét általában három szakaszra bontják. Az első az 1907-10 közötti korszak, amelyben tematikáját sötét színekkel, hagyományos eszközökkel jelenítette meg. 1911-től a kubista tér-architektúra és a modern színelmélet szabályai szerint ábrázolt. Az 1930-as évektől pedig jelképei (szárnyas óra, gyertyatartó, szerelmespár, kecske, hal) minden formai kötöttség nélküli szabadsággal, ugyanakkor lelki viharokkal telve kerültek a képeire.
