A művészettörténet egyik legtragikusabb eseményét kérdőjelezi meg két német kutató: azt állítják ugyanis, hogy Vincent Van Gogh bal fülét nem a holland festő vágta le öngyilkosságát előrevetítő idegrohamában, hanem barátja, festőtársa, Paul Gauguin.
Az 1888. december 23-i éjszakai események eddig úgy éltek a köztudatban, hogy az akkor a dél-franciaországi Arles-ban tartózkodó, egyaránt heves vérmérsékletű Van Gogh és Gauguin között éles szóváltás tört ki művészi
A teória szerint, amely máris elutasításra talált több Van Gogh-szakértő részéről, Gauguin találta ki az öncsonkítás "meséjét", Van Gogh pedig, hallgatásáért cserébe, abban reménykedett, hogy meggyőzheti: folytathatják közös életüket, "mivel imádta Gauguint." Vagyis a festő nem volt őrült, mint ahogyan több mint száz évig a világ hitte, és ezzel megdőlne Georges Bataille-nak és Antonin Artaud-nak az 1930-as években alkotott elmélete, amely az őrületet a modern művészet alapjának tekintette. Ugyancsak ellentmond Vincente Minelli 1956-ban készült kultikus filmjének, A nap szerelmesének (Lust For Life), amelyben egyértelmű, hogy Van Gogh (Kirk Douglas) vágja le saját fülét.
Azon a decemberi éjszakán Arles-ban Gauguin állítólag azzal fenyegetőzött, hogy elmegy, Van Gogh pedig reménytelennek látta törekvését, hogy Dél-Franciaországban létrehozhat egy olyan művésztelepet, mint a bretagne-i Pont-Aven, ahonnan Gauguin is elindult, és kést ragadott. Az öncsonkítás története szerint Gauguin hazament szállodájába, és amikor Van Gogh egyedül maradt, levágta a fülét egy borotvával, majd becsomagolta egy újságpapírba, egy prostituáltnak adta a fület és lefeküdt aludni.
A két hamburgi kutató szerint a két festőzseni nemcsak művészi kérdésekben különbözött össze, hanem egy bordélyház előtt estek egymásnak "egy bizonyos Rachel" miatt. Gauguin, akit a szerzők "képmutatónak és hiúnak" neveznek, levágta barátja fülét, majd kereket oldott - állítják a szerzők, akik elméletüket rendőri jelentésekre, korabeli újságokra, valamint számos, jóval az események utáni tanúvallomásokra, köztük Gauguin 1903-ban írt visszaemlékezésére. alapozzák. Tény, hogy sem a késnek, sem a kardnak soha nem lelték nyomát, ezért valószínű, hogy a rejtélyt nehéz lesz valaha egyértelműen megoldani bizonyítékok hiányában.
Pascal Bonafoux, Van Gogh francia szakértője mindenesetre "nevetséges, sőt őrült" elméletnek nevezte a két német művészettörténész felvetését és azt elutasította Louis von Tilborgh, az amszterdami Van Gogh-múzeum tudományos kutatója is.