Megjelent az Asszony a tóban és az Örök álom című hardboiled krimik után az Európa Chandler-sorozatának harmadik kötete is. Az emeleti ablak újrafordítás, az akkor Magas ablak címmel az Albratrosz-krimik sorozatban publikált regényt Gy. Szentkláray Olga fordította le még a hatvanas évek végén.

Most Chandler nagy rajongójának, a magyar líra talán legnagyobb élő költőjének, Tandori Dezsőnek a tolmácsolásában olvashatjuk. Tandori számos regényt írt Chandler stílusát felülfogalmazva, de verseire is nagy hatást gyakorolt az amerikai krimiíró atmoszférikus, hideg, vagány világa. 

Chandler tehát nemcsak a bűnügyi irodalmat inspirálta, de termékenyítőleg hatott azokra az írókra, költőkre is, akik lazítani akartak a nyelvi kötöttségen, akiket vonzott a zsurnalizmusoktól sem mentes humoros nyelvezet. Chandler felmérhetetlen hatást gyakorolt a gonzo újságírás stílusára, de olyan írókra is, mint Tom Wolf, vagy éppen a XX. századi próza egyik legnagyobb megújítójaként számon tartott Thomas Pynchon. 

Chandler költőként kezdte irodalmi pályafutását – ezt le sem tagadhatná: regényeinek leírásai kis túlzással afféle prózaversek is lehetnének. Már csak ezért is szerencsés, hogy a Chandler-sorozat szerkesztői Tandorira bízták Az emeleti ablak fordítását. Gy. Szentkláray Olga kevésbé ragadta meg a könyv líraiságát. „Az elülső falat szegélyező virágzó bokroktól az utcáig vezető lejtőn vagy félholdnyi szép, zöld pázsit húzódott: az úton hatalmas cédrus, körülötte úgy hullámzott a fű, mint valami hűvös, zöld áradat a szikla körül.” Tandori elegánsabban, megéltebben oldotta meg a feladatot: „A homlokzati faltól és tövében a virágzó bokroktól enyhe lejtő hajolt az úthoz le, szelíd, úgy félholdnyi, tündökletes gyeppel, körülvett a fű egy roppant cédrusfát, körötte így mintha hűvös hullámok zöldellettek volna.” 

A negyvenes évek art deco villáiban és viktorinus utánzatú palotáiban élő kertvárosi milliomosok, színészek kiüresedett életét állítja kontrasztba a piti bűnözők kisszerű világával. Chandler atmoszférikus életképekkel írja le a negyvenes évek high-life világát... Mintha egy filmet látnánk magunk előtt: gondosan manikűrözött gyepen Cadillacet tisztogat a sofőr, miközben kolibri suhan át a képen, majd landol egy skarlátszínű, egzotikus bokron…cocker spánielek dörgölődnek olyan nőkhöz, akik nevüket éjszakai mulatókban kapták. Ahogy a regény egyik gyanúsítottja is, Linda Conquest (A conquest hódítást jelent) is, akit Mrs. Elizabeth Bright Murdock vádol azzal, hogy ostoba fiától – akihez nőül ment – ellopta a Brasher-dublon érmét, mely a család becses kincse volt. 

Ez tehát a felütés. A sztori még A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacsőre is hatott, csak ugyebár Guy Ritchie meséjében özönvíz előtti flintákat keresnek a rosszfiúk, addig Az emeleti ablakban egy ritka érmét, egy Brasher-dublont dobnak be a krimi képzeletbeli flippergépébe, hogy elinduljon a zajos, villódzó játék. 

Philip Marlowe vagy egy rózsaszín neonfényben úszó bárban szürcsöli whiskyjét, vagy egy eső verte csehóban. Minden esetben megőrzi hidegvérét, és akkor sem felejt el egy poént benyögni, amikor hullák között szlalomozik a Los Angeles valamelyik rossz hírű agglomerációjában. 

Ezúttal tehát látszólag tehát egyszerű munkát kap: egy aranyból készült XVIII. századi érmét kell felkutatnia, és visszaszolgáltatnia tulajdonosának, de mintha az érme minden baj okozója lenne, szinte mindenki megüti a bokáját, akiről kiderül a nyomozás során, hogy köze volt a fémhez. 

Aki szereti a háborúról tudomást sem vevő, dekadens Los Angeles világát, melyben unott arcú, szőke varietészépségek affektálnak a tollaslabdapályák szélén, kocsikerék nagyságú szalmakalappal a fejükön, miközben arany végű, rúzsfoltos cigarettákról verik le pirosra festett körmükkel a hamut, nos, semmiképpen ne hagyja ki Chander egyik legjobban sikerült krimijét.