A horrorfilm klasszikusának, Friedrich Wilhelm Murnau 1922-ben készült Nosferatujának restaurálásáról és a filmmel kapcsolatos kutatásokról jelent meg könyv Spanyolországban Luciano Berriatua filmtörténész-restaurátor tollából.
A filmtörténész 2006-ban fejezte be a Dracula-történet egyik legkorábbi feldolgozásának restaurálását. Könyvében végigkíséri Murnau életét, alapos elemzésnek veti alá e klasszikus rémfilmet, amelyet a megsemmisülés veszélye fenyegetett, amikor Bram Stoker, a Dracula című regény írójának özvegye kiharcolt egy olyan bírósági ítéletet, amely szerint plágium miatt el kell égetni a film minden negatívját.
Murnau (1888-1931) Max Reinhardt tanítványa volt, a német filmes expresszionizmus egyik legfőbb képviselője. Ehhez az irányzathoz pedig jól illettek a rémtörténetek és a krimik. Murnau készítette el 1920-ban Janus-arc címmel Robert Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde című kisregényének egyik korai filmváltozatát, és Hitchcockot is megihlette a Virradat (1927) lélektani drámája. Közben olyan "alapfilmet" is készített, mint Az utolsó ember (1924), egy elbocsátott szállodaportás önbecsülési tragédiáját.
Nosferatuja, amelynek címszerepét Reinhardt színésze, Max Schreck alakította, nyomasztó képi világával, lassú tempója által is fokozott feszültségével mintája lett a későbbi Dracula-filmeknek. Werner Herzog például annyira tisztelte Murnau munkáját, hogy 1979-ben gyakorlatilag egy az egyben "újraforgatta" színesben a mester fekete-fehér filmjét. Annak "erotikus" voltát viszont már inkább Francis Ford Coppola emelte ki a maga 1992-es változatában.
Berriatua Murnau-kötete bővelkedik fotókban, rajzokban, dokumentumokban. Kísérője két DVD, amely tartalmazza a restaurált filmet és a forgatás dokumentumait – írta az El País című spanyol napilap.
