A meztelenséget vagy szexet bemutató filmek már nem botránykövei a dél-koreai médiának, s a helyi nézők is elfogadják a korábban tabunak számító jeleneteket, ám az állami cenzúratestület továbbra sem enged az "erkölcsi" szigorból.
Igen, meglepődtem, de nem igazán volt zavaró - mondta egy 32 éves néző Park Csan-vuk (Park Chan-wook) Bakdzsvi (Szomjúság) című, az idei cannes-i versenyprogramba is meghívott vámpírfilmjének megtekintése után, amelyben a férfi főszereplő meztelenségét premier plánban mutatja a kamera."Csodálom Szong Gang-ho (Song Gang-ho) színészt, amiért elég bátor volt ahhoz, hogy a kamera előtt tegye közszemlére nemi szervét" - mondta a magát a koreai filmnek rajongójának mondó néző. A férfi szerint a dél-koreai mozinézők "már készek szinte mindent elfogadni a filmvásznon".
A hagyományosan konfuciánus országban nem is olyan rég még rendőrök figyelték árgus szemmel, hogy nem hosszabb-e valakinek haja a megengedettnél, vagy nem rövidebb-e egy miniszoknya a megszabottnál. A helyzet sokat változott azóta, de szexuális téren a szórakoztatóiparban tapasztalható gyors előretöréssel szemben a törvényi szabályozás jócskán lemaradt.
A dél-koreai médiacenzúra-hatóság a minap éppen harmadszorra utasította el a mexikói Mennyei háború című akciófilm bemutatásának engedélyezését arra hivatkozva, hogy a film szexjelenetei "az átlagemberek erkölcsi szabályaihoz képest túl szabadosak és elfogadhatatlanok".
A filmipar képviselői a döntést "maradinak és anakronisztikusnak" bélyegezték. Li Mun-von (Lee Moon-won) médiakritikus nevetségesnek tartotta a határozatot, s kijelentette, hogy ez a morális modell inkább a cenzúratestület sajátja, mint az átlagembereké.
Bár Dél-Koreában régóta folyik a vita a médiacenzúra szükségessége fölött, a törvények szerint egyelőre minden filmet a cenzúratestületnek kell elfogadnia a forgalmazás előtt.
A cenzorok öt kategóriába sorolják a filmeket. Legrosszabbul a "korlátozott" címkével ellátottak járnak: az ilyen produkciókat ugyanis csak az arra kijelölt mozikban lehetne vetíteni, ha lennének ilyen mozik, de jelenleg nincsenek. A helyi filmkészítők tehát a borotva élén táncolva igyekeznek egyensúlyozni. Vigyáznak, hogy nagyon ne feszítsék túl a húrt, mert az a produkció halálát jelentené. Az óvatosságukra jellemző, hogy tavaly mind az öt, "korlátozott" bemutatásra ítélt film külföldi alkotás volt.
Azt azonban a kritikus is elismerte, hogy miután több merész dél-korai film meghívást kapott a nemzetközi filmfesztiválokra, az utóbbi öt-hat évben a cenzúratestület szigora is enyhült.
Idén a legfelsőbb bíróság ítéletére mégis engedélyezték az amerikai Shortbus című film bemutatását, amit két éve homoszexualitást, csoportos szexet és szadizmust ábrázoló jelenetei miatt tiltottak le a helyi filmvásznakról. A kedvező döntést az alkotmánybíróság határozata előzte meg, amelyben arra szólították fel a cenzúratestületet, hogy pontosítsa szabályait, mert azok nem egyértelműek.
A múlt hónapban a parlament el is fogadta az átfésült új cenzúraszabályzatot, ám bírálói szerint nem sok minden változott benne. Dzsi Mjung-hjuk (Ji Myung-hyuk), a cenzorok elnöke azonban elégedetten beszélt az eredményről, mondván: a bíróság nem a szabályzatot nyilvánította alkotmányellenesnek, csak a kétértelműségeket kifogásolta, amelyeket meg is szüntettek.
Miközben a filmes oldal azzal érvel, hogy a filmek nemcsak a dél-koreai nézőknek, hanem a nemzetközi közönségnek is készülnek, a kettős mérce tehát nem vezet jóra, a cenzúratestület továbbra is kiáll amellett, hogy a tinédzserek védelmében, és a többség érzékenységére való tekintettel még nem jött el az ideje a cenzúrarendszer eltörlésének.
