Ismét egy francia film a második világháború kimeríthetetlen tárházából: a Kémnők egy újabb valós történetet tár föl a történelem legsötétebb korszakából, és talán azt is gondolhatnánk, ez is csak egy a sok közül. A Kémnők szerencsére picivel több egyenruhás nők felvonultatásánál.
Jean-Paul Salomé (Arséne Lupin, Belphegor) témaválasztására ma már nem mondhatjuk, hogy telitalálat, hiszen szinte havi rendszerességgel vetítenek háborús történelmi filmeket a mozik (lásd legutóbb a Valkűr vagy a hamarosan hazánkba kerülő Tarantino-film, a Becstelen brigantyk). Ám a Kémnők esetében a rendező mégiscsak megtalálta a kiskaput: a norminadiai sikerekért felelős kémnőkből álló csapat históriájához még senki nem nyúlt - igaz, azt eddig is tudtuk: példaértékűek voltak a francia nők hazájukért tett erőfeszítései.1944-ben kurvákból, gyilkosokból, tehát szakértőkből és civilekből verbuválódik kommandós csapat: Louise Desfontaines képzett orvlövész, a francia ellenállás egykori vezetőjének özvegye, aki maga mellé szervezi Jeanne-t, a prostituáltat, aki már ölt embert. A csapatba kerül Suzy, a kabarétáncosnő, és az SS-ezredes Heindrich volt szeretője. Gaëlle mélyen vallásos robbantási szakértő, Maria pedig olasz grófnő, a francia ellenállás tagja.
A szinte teljesen képzetlen csapatnak első körben ki kell menteniük egy angol geológust a nácik kezei közül -ezzel megakadályozva azt, hogy a németek tudtára jussanak a Phoenix hadművelet tervei. Mikor azonban ez sikerül, következik az új feladat: Heindrich SS-ezredest kell megölni, aki valamit már kapisgál az akcióról.

Erős, bátor, tettrekész és céltudatos nőket látunk, akik számára nem kérdés, hogy a haza az első. Olyan nők munkálkodnak a normandiai partraszállás sikerén, akik számára az sem vitás, hogy hazájukért rettenetes kínzások alá vessék magukat, vagy ciántablettát vegyenek be, ha arra kerülne sor.
Sophie Marceau-ról eddig sem lehettek kétségeink színészi képességeit illetően. A Házibuli-filmeken nevelkedett generációnak talán még most is nagyon furcsa komoly, felnőtt nőként látni a színésznőt, ahogyan furcsa volt az elmúlt tizenöt évben is legkülönbözőbb szerepeire rácsodálkozni, most pedig biztosan állíthatjuk, a komolyabb hangvételű Maradok!, az Anthony Zimmer és az Anna Karenina (és a többi és a többi) után Marceau valószínűleg kisujjból kirázta a francia ellenálló nő karakterét.
Bár a film elég hosszú, mégsem lankad a figyelmünk, köszönhetően a gyors váltásoknak, vágásoknak, amelyek nem zökkentenek ki: feszes és érthető a film cselekményszála, még ha nem is bonyolódhatunk bele az egyes karakterek mélyebb megismeréséhez: Salomé nem bocsátkozik hosszas magyarázatokba, bonyolult megoldásokba, mégis tökéletesen értjük a szereplők múltját, jellemét és tetteit.

Épp ezért felszínesnek is tűnhet az alkotás, még akkor is, ha maga a forgatókönyv kerek egységet alkot. Valószínűleg azonban más eszközökkel nem lehetett és nem volt szabad megrendezni a Kémnők történetét - giccs egyébként így is látható a filmben, leginkább Gaëlle vallásos megnyilvánulásaiban, no és persze láthatunk néhány olyan filmes klisét is, amit talán jobb lett volna inkább kihagyni. Talán inkább kellett volna a valós eseményekre és tényekre támaszkodni, ha már egyszer történelemhez nyúlunk. Mindazonáltal a Kémnők még éppen csak hogy, de mégis belefér.
Lisé de Baissac, az igazi titkosügynök a francia becsületrend lovagja és a brit birodalom lovagja kitüntetést kapta a háború után, Violette Szabót pedig a ravensbrücki koncentrációs táborban végeztek ki. Három másik SOE (Special Operations Executive)-ügynököt - Denise Blochot, Cecily Lefortot és Lilian Rolfe-ot szintén Ravensbrückben végeztek ki.
A SOE 55 ügynöknőjéből 13 más koncentrációs táborban halt meg.
Julie Depardieu (Isten nagy, én kicsi vagyok, Bolondok éneke, Hosszú jegyesség, Csúcsformában 3.) jellegzetes depardieu-s, családi karaktere -amelyet bármilyen műfajban játszi könnyedségggel bevethet- remekül illik Jeanne szerepéhez, ahogyan a Heindrichet alakító, inkább ellenszenves, mint sármos Moritz Bleibtreu (A lé meg a Lola, München) is kitűnő találat a szemétláda SS-tiszt szerepére.
A magyar közönség számára talán ismeretlen Marie Gillain (Messze fuss, soká maradj, Laura útja, A pokol, Mindent az orgazmusról), Déborah François (A bosszú kottája, A gyermek) és Maya Sansa (Lehallgatás, Sartre és Beauvoir, Olasz regény, Jó napot, éjszaka, Szépséges fiatalság) zseniális francia színésznőkről bizonyára fogunk még hallani, a Kémnőkkel ugyanis igen komoly és jelentős alakításokat tudhatnak a hátuk mögött, még akkor is, ha a film maga talán nem is számíthat óriási, átütő sikerre.

Rendező: Jean-Paul Salomé
Forgatókönyvíró: Jean-Paul Salomé, Laurent Vachaud
zeneszerző: Bruno Coulais
operatőr: Pascal Ridao
producer: Éric Névé
Szereplők:
Sophie Marceau (Louise Desfontaines)
Julie Depardieu (Jeanne Faussier)
Marie Gillain (Suzy Desprez)
Déborah François (Gaëlle Lemenech)
Maya Sansa (Maria Luzzato)
Moritz Bleibtreu (Heindrich)
Vincent Rottiers (Eddy)
Volker Bruch (Becker)
Bemutató: 2009. május 14.