A tetoválás pszichológiája nem tartalmaz átütő információkat azok számára, akik behatóbban foglalkoznak a testmódosítás ezen irányzatával. A kötet inkább kis színes, érdekes összeállítás, amiből például kiderül, Csernus dokinak is van tetoválása, vagy hogy Feldmár András hogyan vélekedik e témáról.

A Lelke rajta – A tetoválás pszichológiája című kötetben kilenc különböző személy
vall a tetoválásról. Van köztük bennfentes, szakértő, van pszichológus, olvashatunk mély, elgondolkodtató véleményeket - ezeket főleg a pszichológusok szájából.

A megszólalók köre igen vegyes, hiszen a tetoválásról elmélkedik Buda Béla, Csernus doki, Szendi Gábor és Feldmár András is, megszólal Gémes István tetováló vagy Fehér József, és megszólal a másik oldal is, a felület maga, Horányi Krisztián és Konz Orsolya, akiknek nevét a laikus nemigen hallhatta még - Koncz Orsolya egyébként pont arról híres hogy ivott, drogozott és mindeközben tetováltatta magát.

És persze nem hiányozhat a sorból Soma Magaméga, mint „életvezetési tanácsadó”, akitől már megszokhattuk, mindenről van véleménye, mindenhez hozzá tud szólni - igaz, a kötetben olvasható írásban kevéske egység, mintsem inkább csapongó gondolatok kavalkádja tűnik elénk, Soma próbál mélyre ásni, egészen a tetoválás gyökereihez, múltjához, majd végül elkalandozik.

A tetoválásról persze nem lehet eleget beszélni, és természetes, hogy a 190 oldalas kötetben szóba kerül a szociális identitás, az önkép megerősítése, a tetoválás jelentésközvetítő szerepe, tehát egytől-egyig olyan tények és információk, melyről tulajdonképpen mindannyian hallottunk már.
Ám a hozzá nem értő, csupán kíváncsi, érdeklődő olvasó számára mégiscsak felszínes és unalmas tanulmánynak számíthat, a hozzáértők pedig kielégületlenül tehetik le a könyvet.

Ami mégiscsak megfoghatja az olvasót, az az egy-két személyesebb hangvételű vallomás, mint például a Sárkányos lány története és önmagáról való megnyilvánulásai, őszinte vallomása (akinek egyébként Buzai Borbála álnéven megjelent már egy könyve 2003-ban A sárkányos lány címmel, mely akkor is őszinte hangon szólt arról, hogyan vált kislányként alkoholistává, kábítószerfüggővé, és hogyan szokott aztán le), valamint saját tetoválásainak felsorolása, története és elemzése.

Csernus Imre sajátos lazasággal elmélkedik a tetoválásról, és szintén személyes történetet vetít elénk, így megtudjuk, van ám neki is egy. És míg Buda Béla leszögezi, nem engedné saját gyermekének, hogy tetováltasson, addig Feldmár azt vallja, mindenki azt csinál, amit akar.

A kötet legnagyobb hiányossága a fotó-vagy képek hiánya. Míg Fehér például épp leírja, milyen tetoválása van, sőt, a szöveg szó szerint idézi az interjúban elhangzott mondatot: „Ha akarod, megmutatom”, mi azonban nem látjuk, ugyanis a kötetben egyetlen egy kép sem szerepel.

A Lelke rajta nem éppen hiánypótló alkotás és a tetoválásokról szóló könyvek kínálatában nem számottevő a megjelenése (főleg, hogy tetováló berkekben nyilvánvalóan népszerűbb például Chris Wrobleski A tetoválás nagykönyve című kötete). Persze, egy-két fejezetnél el lehet időzni, de azt semmiképp nem garantálhatjuk, hogy az olvasó felvilágosul, vagy esetleg a még csupasz testére kedvet kap valamit odatetováltatni.