Kétszáztíz éve, 1799. május 20-án született Tours-ban Honoré de Balzac francia író, a világirodalom egyik legtermékenyebb nagysága.

A család eredeti nevét - Balssa - az író apja franciásította, s a nemesi származást jelző "de" szócskát is ő ragasztotta hozzá. Balzac jogot hallgatott, s egy ügyvédi irodában gyakornokoskodott, de 1819-ben felhagyott a jogi pályával és elhatározta, hogy író lesz. Különböző álneveken (Lord R'Hoone, Horace de Saint-Aubin) közepes regényeket kezdett írni, gyorsan és nagy mennyiségben, siker nélkül. Merész üzleti vállalkozásba is kezdett: nyomdát vásárolt, könyveket adott ki, de csődbe jutott, s ettől kezdve folyton bujkálnia kellett a hitelezők elől.

1829-ben megírta a Huhogók című történeti regényét, amely kedvező fogadtatásra talált. A társasági életben is érvényesülni akart: költekezően élt, dandy-módon öltözködött, a legmagasabb körökhöz tartozó nőkkel kezdett szerelmi viszonyt. 1832 végén lelkes levelet kapott Eveline Hanska lengyel grófnőtől, akivel később hosszú, szenvedélyes szerelmi levelezést folytatott.

Szüntelenül alkotott, évente öt-hat regényt írt. Sajátos életformát alakított ki: este nyolckor lefeküdt, éjfélkor felkelt, barátkámzsájában íróasztala mellé ült és egyfolytában dolgozott. Munka közben töméntelen feketekávét fogyasztott, rengeteget dohányzott, élni nem ért rá máskor, mint a néhány délutáni órában, amely szabadon maradt. Lelkében elmosódtak a valóság és a regényeiben megteremtett világ határai, regényalakjait gyakran összetévesztette élő emberekkel.

A Goriot apó 1834-es megjelenése után tűntek fel regényeiben a későbbi Emberi színjáték középponti alakjai, s vált véglegessé a nagy szándék: bemutatni az egész francia társadalmat, minden rétegét, minden foglalkozási ágát, minden vidékét. Továbbra is öt-hat regényt írt évente, köztük olyan remekműveket, mint az Eugénie Grandet (1833), a César Birotteau (1837), az Elveszett illúziók (1837-43), a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága (1839-47). 1842-ben jelentek meg első ízben összegyűjtve és rendszerező elvek szerint csoportosítva az Emberi színjáték addig elkészült darabjai.

Lázas és termékeny munkája közben utazott Oroszországban, Németországban, voltak szerelmi kalandjai, újabb, balul végződő üzleti ügyei. 1848-ban Párizsban érte a forradalom: nemzetgyűlési képviselő szeretett volna lenni, de csúfosan megbukott. 1849-ben jelöltette magát a Francia Akadémia tagjai sorába, ám mindössze Victor Hugo és Lamartine szavazott rá. 1850-ben, súlyos betegen feleségül vette Hanska grófnét. Párizsba csak meghalni tért haza: 1850. augusztus 18-án, ötvenegy éves korában halt meg hashártyagyulladásban. Sírjánál a Pere Lachaise temetőben Victor Hugo mondott gyászbeszédet.