A Trafóban kerül sor a fiatal iráni drámaíró és rendező, Amir Reza Koohestani darabjának búcsúelőadására, mely vendégjáték nemcsak emiatt kuriózum: a perzsa nyelv dallamos szépsége mellett egy távoli és nálunk ritkán szereplő kultúra nehéz körülmények között dolgozó társulatának játékán keresztül az iráni mindennapok problémáit és egy kialakulóban lévő, mély nyomot hagyó színházi nyelvet ismerhetünk meg.

A sötétben lassan körvonalazódik egy fiatal férfi alakja: bársonyos hangon a száműzetésről, a menekülésről beszél. Később csatlakozik hozzá egy nő is – anya, barát, szerető? Iránból származnak mindketten, az ígéret földjét keresik, be akarják venni az “Európa” nevű erődítmény falait. A hosszú út a Horvátországot Szlovéniától elválasztó hegyek meredélyein, majd Olaszországon át vezet… De van-e tovább? Két ember sorsa fonódik össze térben és időben, valóság és mítosz határain, egy koncentrált, letisztult eszközökkel dolgozó előadásban, amelyben a csend és a narráció keveredése teremt sajátos atmoszférát.

Amir Reza Koohestani, a darab szerzője és rendezője 16 éves kora óta ír történeteket, melyeket kezdetben a sirázi helyi lapban publikált. Mielőtt 1999-ben 21 évesen megírta első saját színdarabját, próbálkozott filmrendezéssel és színészkedéssel is. Második darabja (The Murmuring Tales) hazájában, Iránban, a harmadik (Dance on Glasses) pedig világszerte hozta meg neki az elismerést. A nemzetközi fesztiválok gyakori vendégének számító perzsa művész jelenleg Manchesterben él, ahol lassan befejezi színháztudományi tanulmányait.

Az ‘Amid the Clouds’ című darab 2004-ben készült, a londoni Royal Court Theatre „The 2004 International Residency for emerging Playwrights” ösztöndíj-programjának keretében. A szerző ambíciója, hogy régi, mítikus hősök történeteit és legendákat alapul véve a nomád törzsek egykori vándorlásának mintájára meséljen el mai migráns történeteket, amelyek végső soron az ember boldogságkeresésének végtelen narratívájának részét képezik.

Iránban Mohammad Reza Sah uralkodása alatt virágzott a színházi élet: az 1960-as, 1970-es években a sirázi művészeti fesztivál rendre vendégül látta a korszak nagy rendezőit Grotowskitól Brookon át Bob Wilsonig. A hagyományos színházi formák mellett az állam erőteljesen támogatta az avantgárd törekvéseket is, amelyek a politikai változásokkal fokozatosan vallási propagandaeszközökké váltak a vezetők kezében. A megújulás kilenc évvel a háború vége után, 1997-ben kezdődött: számos független színházi csoport alakult ekkoriban, köztük a Mehr Theatre Group. A színház a rendező szerint jelenleg a legalkalmasabb művészeti ág a társadalmi mélyebb analízisére, egy “titkos nyelvet” beszélve értő és egyre érdeklődőbb hazai közönségével.