Az Ada számos kérdést felvet. Például azt, melyik Nabokov főműve a Lolita mellett. Egyesek szerint a Lolitára számos vonatkozásban emlékeztető Ada. Vagy a Gyér világ. Egyáltalán: nem a Gyér világ a főmű?! Vagy: fontos-e toplistát állítani? Nem elég annak örülni, hogy megjelent végre magyarul is az Ada? Igen is, meg nem is.

És: nem túl erőltetett-e egy másik bolygóra, az Antiterrára helyezni a cselekményt? Nos, talán igen, hisz a könyv e fantasztikus elemet mellőzve is briliáns szerkesztésű, erotikával, gyerekszerelemmel átszőtt családregény, melyben feltárul Nabokov filozófiai rendszere, és az enciklopédikus módon összegyűjtött gondolatai természetről, Istenről, lélekről és tudományról.

1969-ben jelent meg Nabokov családregénye, abban a korban, amikor minden virágszirom LSD-vel volt átitatva. Nabokov dupláz, hisz a gyerekszerelem már bőven elegendő tabu ahhoz, hogy izgalmassá tegyen egy regényt, de itt még az incesztus árnyéka is ráhull a történetre, hisz a két főszereplő hősszerelmes, Ada és Veen testvérek. 

Az Ada összefoglalása mindannak, amit Nabokov a korábban megírt tizennégy regényében már feltárt. A klasszikus realista prózából indul ki, illetve annak sajátos parafrázisából, mely felülírja a családregényt, de nem karikíroz feltűnően, ha csak a fantasztikumot és néhol a Tolsztojtól és más szerzőktől vett citátumait nem említjük meg.

Jó kérdés: vajon melyik regényíró kezdte el azt a mára már meglehetősen olcsó poénná vált gesztust, hogy az Anna Karenina első mondatát idézi be némileg felülírva nyitó mondatként? Lehet, hogy Nabokov? 

Tehát a regény Nabokov állatorvosi lova, a szerzőre jellemző írói kellékekkel, melyekben A tulajdonságok nélküli emberből ismert Ulrich és Agathe viszonyt is „befejezi”, illetve megmutatja, milyen az, ha egy vérfertőző viszony kiteljesedik. De örömüket lelik a könyvben az Alain-Fournier-rajongók is, hisz az Adának is van egy „Belle Étoille”-ja, olyan vidéke, ahová visszavágynak hőseik. 

A családregény csillagrendszerében fölösleges volt a szerzőnek a párhuzamos univerzumot, az Antiterrát megteremtenie, ráadásul a fantasztikum beemelése nehezen fésülhető össze a regény szövetével. Ettől az effektustól tűnhet a könyv „mesterséges paradicsomnak”, azaz kreált, könyvtári világnak. 

A regény végeláthatatlan, anagrammákkal teli rejtvény, melyre többek között Ada scrabble-szenvedélye is utal, de pont ez a Füles-újság effekt az, ami túlhajtott a műben. Nem nehéz rájönni, hogy Vivian Darkbloom valójában Vladimir Nabokov, viszont ha bonyolult egy anagramma, azt meg a kutya sem veszi észre. Túlhajtott tehát a könyv utalásrendszere, az Anyegin-idézetektől kezdve a Borges-paródiákig, viszont a testvérszerelem lélekábrázolása, a realista regények felülírása és a posztmodern próza lehetőségeinek számbavétele miatt az Ada fontos könyv.