Előkerült egy hangszalag, mert a hangszalagok előbb vagy utóbb előkerülnek, ahogy a kéziratok is. A Tesla B-43-as magnóval rögzített koncert Cseh Tamás első előadói estéjén készült 1973-ban, a Huszonötödik Színházban, abban az évben, amikor bevezették a postai irányítószámot, és feloszlik az Illés.

Azt terveztük, hogy interjút készítünk a szerzőkkel a meghirdetett sajtótájékoztató után a Bárka Színház büféjében, de Cseh Tamás nem tudott jelen lenni: súlyos beteg, Bereményi Géza pedig Veszprémben próbál – ő sem volt ott a „pódiumbeszélgetésen”.

Már ez a szó is, hogy "pódiumbeszélgetés", olyan, hogy ha kiejti az ember, olyan érzése támad, mintha a „marxista balettként” csúfolt Huszonötödik Színházban lenne. És végül is ott is vagyunk, a DAL nélkül című hangfelvétel ott készült – Kecskeméti Gábor rögzítette, annak idején, és 2007-ben elvitte a már akkor nagy beteg Cseh Tamásnak CD-re másolva, afféle ajándékképpen. 

Szó szót követett – megegyeztek abban, hogy ki kéne adni, hisz a hanganyag minősége alapvetően jó, javítható. Az alkotók nem akartak komolyabb hangrestaurálást csinálni, hogy a felvétel hitele és intimitása megmaradjon. 
A korszerűsítésnek köszönhetően kevesebb lett a zaj, de az anyag eredeti hangképe megmaradt. Az anyag abból a szempontból is kuriózum, hogy ebben a hangszerelésben még nem hallottuk a később lemezeken megjelent dalokat. 
Az Ad Libitum együttes (Kecskeméti Gábor – fuvola, Mártha István - gitár, xilofon, citera, ütőhangszerek, Novák János – cselló, gitár, mandolin, babazongora) sajátos perspektívába helyezi a szerzeményeket, a hetvenes évek eleji neoavantgardot és a folkot hozzák közös nevezőre. Novák János felkavarónak nevezte a 36 év után újra hallott dalokat, annak ellenére, hogy  a xilofon „átüt” a szerzemények egy részén. 

Az 1973 szeptemberében megtartott koncert a Népköztársaság útja (ma: újra Andrássy út) 101-ben, a MUOSZ székház padlásterében volt, ahol egyébként olyan művészek fordultak meg, mint Jancsó Miklós, Hernádi Gyula, Jordán Tamás, Zala Márk. 

Megtudhattuk, hogy Novák János Bulcsú néven szerepelt a színlapokon, mert az akkori törvények tiltották azt, hogy egyetemi vagy főiskolai hallgatók nyilvános szereplést vállaljanak. De ami a legfontosabb: aki csak lemezekről ismerte Cseh Tamás életművét, meglepődhet azon, hogy a Rubinpiros tangó, az Ócska cipő, a Balogh Ádám, az Arthur Rimbaud elutazik, és a Lee van Cleef.  

Az Arthur Rimbaud felkonfja kísértetiesen emlékeztet a tíz évvel később megjelent Frontátvonulás című lemez e dalát felvezető szövegére. Most akkor Bereményi részben felkonfokat is írt Tamásnak, vagy Cseh Tamás is beleírt a magyar populáris kultúra egyik csúcsteljesítményeként értékelhető Frontátvonulás szövegébe...

Persze, ennél is izgalmasabb az eddig kiadatlan felvételek (A Dal halála I-II., Subi-dubi, Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer) publikálása.
A Ha Koncz zsuzsával járhatnék egyszer szenzációs dal, a legjobb Cseh Tamás-dalok közül való, slágeres, elegáns és vicces a szövege – bizonyára komoly karriert futott volna be, ha a szerzők mellőzik a személyiségjogi szempontokat, és nem csak alkalmi gegként fogják fel a dolgot. Ugyanilyen elementáris erejű a bonuszok között fellelhető Szomszédom, Cseh Tamás.

A lemez, ne szépítsük, kulturális szenzáció , nemcsak a dokumentumértéke miatt, hanem mert az 1973-as koncerten öt kiadatlan dalt ismerhetünk meg, illetve másik öt eddig nem publikált számot a 1974-es bónuszfelvételeken. „Hát, viszlát, szomszédom Cseh Tamás!” Viszlát, ha a lemez is így búcsúzik. Szeretnénk mi is élőben hallani a Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer kezdetű kis dalt.