A magyarok számára talán ismeretlen, de Ecuadorban igen neves művészként tartják számon Olmedo Quimbitát. Fantázia, valóság és képzelet, gyermeki játék- és álomvilág különös ötvözete az övé. Mégis, alakjai jelképszerűek, kicsit Gauguin Tahiti szigetvilágbeli élményeire emlékeztetnek.
Festészeti tanulmányait Quitoban, a Művészeti Akadémián kezdte meg, ám a szigorú akadémiai stúdiumokat megszakította és a venezuelai Caracasban, a szabadabb szellemben működő akadémián folytatta tovább tanulmányait.
A festő az ősi szülőföld indián törzsi művészetét az egyetemes festészet stílusával ötvözve hamarosan megtalálta saját, önálló útját.
A festő hosszabb időt töltött Párizsban is, ahol magába szívta a francia festészet inspirációit.
Azg, hogy különösen a francia 20. század eleji művészet hatott a mesterre, egy korábbi sorozata, többek között a collage technikával készült emberei és a bikák képei jelzik.
Quimbita vásznain például a táncosnők nem csupán ragyogó színes ruhákban jelennek meg, de alakjaik annál többre törekszenek: a művész elmondása szerint a zene és a tánc világát, művészetét sugározzák és a zene szimbolikus alakjaivá válnak. Ugyanez tettenérhető például a gitáros monumentális alakjából - a
A festő alakjainak leegyszerűsített formái néha absztraktnak tűnhetnek, néhol pedig a kubizmust idézik. Quimbita szimbolizmusa azonban sajátos expresszionizmussal párosul, amelyben a színek dinamikája dominál.
A kiállításon tekinthető meg meg a festő Anyaság című képe is, melynek miszticizmusa a Mona Lisa sejtelmes mosolyával, az indián anya gyermekeivel, az egyik remek példája szimbolizmusának. A művész elmondása szerint e művén az egyetemes értékekre, a kontinenseket átfogó kapcsolatra utal Leonardo alkotásának felidézésével.
Quimbita a világjáró művészek közé tartozik. Több mint húszéves festői pályája során 1985-től kiállított Közép- és Dél-Amerikában, de megjelent az Egyesült ÁLlamokban, Izraelben, Egyiptomban, Oroszországban és Nagy-Britanniában is.
Tematikus egységek foglalkoztatták, ilyen a művész által megfestett állatsorozatok, a Kakas, amely a férfiasság, a viadal képe. Gyakran megjelennek a madárfejű alakok a Kivándorlók sorozatban, ahol az utat a Hold fényében a madarak jelzik.
A Kivándorlók jelképezik nemcsak az emberi vándorutat, nemcsak a haza, a szülőföld elhagyását, de az örökkévalóság felé menetelő ember víziói ezek a művek. Az őt foglalkoztató sorozatok témáit hosszan érleli, egy-egy egységbe sokszor tíznél több alkotás tartozik, amelyek elkészítése során egyre kiérleltebb alkotások születnek.
Méltatói azt mondják, hogy akik Quimbita képeit látták, azok látták a Napot, a Holdat, hallották a hegyek zenéjét és az erdők susogását - azok Ecuadort látták.
Guayaquil tengerparti galéria műtermében a festő megtanulta a fény másfajta jelentőségét és használatát. Quimbita műveiben a szín-fény kombinációknak köszönhetően egyre nagyobb szerepet szán az általuk megjelenített világmindenség jelképi megörökítésének.
A Hold, a Nap, a Csillagok a képek ezüstös hátterében a nagy örök emberi érzések, és szerepek sejtelmes kísérői.
Az ősi Istenségek imádása, vagy a félelmeket és talán játékot is sejtető állatábrázolások, a félelmetes fekete szemű fehér, máskor vörös macskák, a szárnyasok, bikák a művész jelképi világának állandó szereplői.
A kiállítás május 27-től Debrecenben folytatódik az Aranybika Szállodában, majd visszajön Budapestre és Bécsben is meg lehet majd tekinteni.
