Ritoók Zsigmond ókorkutatónak ítélték oda a 2009. évi Bolyai-díjat. A magyar tudomány legnagyobb értékű elismerését, az idén már nettó 100 ezer euró - 28 millió forint - összegű Bolyai-díjat Sólyom László köztársasági elnök adta át vasárnap este.
Ritoók Zsigmond 1929-ben született Budapesten, nyolcosztályos gimnáziumban érettségizett, majd tanárszakos egyetemi hallgatóként az Eötvös Kollégium tagja lett. Latin-görög szakos tanárként az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett, később, 1965-ben magyar szakos középiskolai tanári diplomát is szerzett ugyanitt.
1952-től tanársegédként dolgozott a Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszéken, majd tizenkét évig az óbudai Martos Flóra Gimnáziumban tanított. Ezt követően újra az ELTÉ-re került, az MTA Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportban tevékenykedett, majd 1986-tól a Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszéken volt egyetemi tanár. 1987 és 1993 közt ugyanitt tanszékvezető, ahonnan 1999-ben vonult nyugállományba.
Ösztöndíjasként Oxfordban, a Magdalen Collegiumban kutatott (1982), vendégtanár volt a grazi (1991) és a heidelbergi (2000) egyetemeken. Közben folyamatosan jelentek meg publikációi a görög-latin költészet, a görög esztétikai gondolkodás és a magyar klasszika-filológia történetének témáiban. Az utóbbi években írt egyebek közt a szóbeliség és az írásbeliség átmenetének görög tanulságairól, Horatiusról, a magyar Homérosz-fordításokról, Platón A lakoma című művéről és Euripidészről, a görög művelődéstörténetről.
Ritoók Zsigmond 1993-tól az MTA rendes tagja, hazai és külföldi egyetemek díszdoktora. 1992-ben Szent-Györgyi Albert-díjat kapott, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét ítélték neki, 2001 óta Széchenyi-díjas, 2008-tól a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetés birtokosa. Az akadémikus választmányi tag a Magyar Ókortudományi Társaságban, melynek felesége - aki kollégája is - szintén tagja.
