Rock and rollt lehet dobozgitárra és ütve fúróra is hangszerelni, ahogy lehet táncolni összebújva, úgy hogy még a juke box ékszíjának neszezését és a hallja rockabilly gerlepár, és lehet úgy is, hogy közben kitépjük az ajtótokot. A hét év után új lemezzel előálló, gitártokon szörfölő Chris Isaak új lemezét, és a vasárnapi apukáknak dodgem-es délutánokhoz javallott Prodigy új albumát helyezzük egymás mellé, megmutatva a rock and roll fogyasztás két szélsőértékét.

Chris Isaak melankolikus rock and rolljáról leginkább egy szörfparadicsom jut eszünkbe utószezon idején, ahol csendesen hull az eső a homokban felejtett naptejes tégelyekre. A Mr. Lucky túlhajtott érzelmek emlékkönyve, melybe szerethető bájgúnárunk beragasztott autósmozi jegyet, napernyős koktéldíszt, és egy rúzsfoltos csikket. 

A Mr. Lucky nem tartalmaz ugyan olyan szívfacsaró slágereket, mint a Wicked Game, a Blue Hotel, vagy a Somebody’s Crying, ugyanakkor a kiolvasztott rock and roll hős korábbi albumainál egységesebb, érettebb, és atmoszférikusabb. A borító leginkább egy ötvenes évek elején, a Gallimardnál kiadott Jean Cocteau regény címlapjára emlékeztet, szenzációs az art work, és a lemez is, mely megmutatja, hogy a klasszikus, érzelmes rock and roll keretei között is lehet kvalitásosat alkotni. 

A mindent felperzselő szerelem múlékonyságáról, és a nagybetűs szerencséről zengedező, Roy Orbison és Ricky Nelson igézetében fogant sorsszimfóniák közül kiemelkedik Cheater’s Town, a We Let Her Down és a Trisha Yearwooddal előadott Breaking Apart. 
A The Prodigy öt évvel ezelőtt megjelent visszatérő albuma, az Always Outnumbered, Never Outgunned után elkészítette újabb visszatérő lemezét, melyen található ugyan három sláger, a lemez első három dala (Invaders Must Die, Omen, Thunder), de a punkos rave és a break beat szélsőértékeit felmutató album szerény vállalás ahhoz képest, hogy az elmúlt öt évben csak egy válogatáslemezre futotta Liam Howlett zenekarától. A csapat gyanazokat a köröket futja már lassan húsz éve, mocskos, punkos rave-et gyártanak, melyben több a taurin, mint a Red Bullban, mégis hamar elfáradunk tőle.