Május 31-én nyolcvanöt éves Gisela May német színésznő, énekesnő, az egykori NDK egyik legsikeresebb művésze, akinek neve Kurázsi mama szerepével forrott össze. Édesanyja művelt, kommunista színésznő, apja szociáldemokrata író volt.
Gyermekkori élményei és neveltetése folytán is baloldali lévén belépett az NDK állampártjába, a Német Szocialista Egységpártba. Politikai szerepet is vállalt, sokáig például ő volt a Művészeti Szakszervezet berlini szervezetének elnöke. "Brechtet nem tudja meggyőzően interpretálni az, aki nem osztja Brecht világnézetét" - vallotta.
1957-ben egy Brecht-Weill műsorban hallotta őt a zeneszerző Hanns Eisler, és arra bátorította, hogy folytassa az éneklést. Brecht-műsort állított össze Eisler, Kurt Weill és Paul Dessau kompozícióiból, majd újabb szólóestek következtek Kurt Tucholsky és Erich Kästner műveiből, kabaré-sanzonokból, amelyekkel világszerte tomboló sikert aratott. Fellépett a New York-i Carnegie Hallban és a milánói Scalában, hazájában "a sanzon nagyköveteként", Nyugaton "szocialista csalogányként" emlegették.
May 1962-től három évtizedig volt a Berliner Ensemble, Brecht színházának tagja, az intézményt Brecht felesége, Helene Weigel vezette. 1978-ban játszotta először a Kurázsi mamát - a szerepet korábban évtizedekig Weigel alakította - amely világsikerként tizenhárom évig maradt a repertoárján. 1969-ben kezdődött pedagógiai tevékenysége, otthon és külföldön egyaránt rendkívül keresett oktató volt.
May első férje a zsidó származású, angliai emigrációból visszatért Georg Honigmann, az NDK hírügynökségének alapítója, a kelet-berlini Berliner Zeitung főszerkesztője volt. 1965-től Wolfgang Harich filozófussal élt, akit korábban börtönbüntetésre ítéltek államellenes összeesküvés vádjával. Az egyébként a rendszer hívének számító May ebben nem engedett, s kitartott a politikailag megbízhatatlannak minősülő férfi mellett.
Az újraegyesült Németországban 30 éves tagság után elbocsátották színházából, de ő folytatta hivatását: először színházban, majd a televízióban. Sokáig műsoron volt az Adél és gyilkosai című tévésorozat, amelyben a művésznő a főszereplő mamáját alakította, s egy lelkes fogadtatásra talált Brecht-Weill műsorral a Berliner Ensemble színpadára is visszatért.
Művészi pályafutása nem volt egyszerű - erről ő maga ezt mondta: "Senki nem fedezett fel engem. Művészi karrierem szenzáció nélkül, fáradságosan és lassan ívelt felfelé. Ezt az utat kellett járnom." May a közelmúltban sikeres felolvasó körutat tartott 2002-ben megjelent emlékirataiból, majd pihenőre vonult. Születésnapját csendben, nyugalomban, távol a nyilvánosságtól és berlini lakóhelyétől kívánja eltölteni.
