Időről időre kiderül, hogy az ember bármilyen rendezvényre megy, mindig kétféle embert talál. Csak mindig másik kétfélét. A május 27-én tartott Fashion Awards díjátadón is kettészakadt a társaság, és egyikkel sem a 7-es buszon fogunk legközelebb összefutni.

A klasszikus öt centis tűsarkúk már rég eltűntek, helyüket a legújabb égig érő, formatervezett, csillogó, ezüst cipellők vették át. A mélyen kivágott kisestélyiket a 17. századból hozott monumentális, ám azoknál azért jóval többet láttató fodros-bodros mini-ruhák váltották fel. A nonfiguratív sminkek és got2b reklámokból visszaköszönő feltupírozott hajak különleges, eklektikus hangulatot teremtettek a helyi No.1- oknak: a Fashion Awards egyik felének, a divatszakma krémjének.
Vannak ennek a kis kompániának természetesen férfi képviselői is. Ide sorolnám a vastag bajszos, vastag láncos, szögekkel tűzdelt bőrkiegészítőkben, mindig három-négy lány bűvkörében vonuló pasikat is, szigorúan retro-homo stílusban; valamint ide tartoznak még a divattervezők, a modellek, a stylistok, a menedzserek, a főszerkesztők, tehát mindenki, aki számít ebben, a vakító csillogáshoz rendkívül pici, magyarországi divatszakmában.
A másik csoport, bármilyen meglepő, itt is az "alternatív" irányba hajló, a divatszakmába bekerülni vágyó, vagy csak kívülről szemlélődő öntudatos fiatalokból áll, akiknek a divatról egészen más a fogalmaik vannak. Az ő trendjük a „bármit bármivel felvehetek” elvén alapul. A fiúkon és lányokon egyaránt megtalálható volt a répaszárú, ám ülep-résznél bájosan trottyos nadrág, amely valamennyire egységesítette a képet, sőt, még a cipőválasztás is egyfajta összhangra utalt.

Az embersokaság adta színkavalkád arra késztetett, hogy végre ellazuljak és hol a lépcső alján térdepelve, hol a gyönyörű vörös fényben úszó erkélyről félig lelógva próbáljak valamivel különlegesebb fényképeket készíteni, mint a többiek. Egy katt, két katt, semmi. Bárhova fókuszáltam, teljes sötétség. Így a bálterem halvány fényű, dohányfüsttől félhomályos termeiben menő divatfotók nem készültek.
Közben elkezdődött a csinnadratta. A legizgibb kategória természetesen az Év Modellje volt. Mindhárom nevezett méltán vihetné haza a fődíjat, ha persze itthon lennének; London, Párizs, New York, Tokyo, mind a lábuk előtt hever.
Az Év Divattervezői is rendkívül sikeresek külföldön, és nem csak azért, mert a Magyarországról kikerülő lányok az általuk megálmodott és rájuk szabott ruhákban pompáznak a világ kifutóin. Eleve olybá tűnik, hogy a divatszakma nem csak oda figyel egymásra, de együtt is építenek valamit, ami messze földön jól felismerhetően és divatosan magyar. Pompásan kiszolgálják az új stílust a divatfodrászok, sminkesek, stylistok, és a divatfotósok is, akik egymásért, egymásnak dolgoznak, kínosan figyelve a részletekre. De ezt másképp nem is lehet.
Bár különlegesen öltözni, extrém, figyelemfelkeltő ruhákban járni ma már mindenki szeret, és magyar lányoknak valóban minden jól is áll, a 2009-ben itthon alkotó divatzsonglőrök nélkül vajmi keveset lépnénk előre a világszínvonalban. A trendek általuk érkeznek, a mieink általuk születnek, és akárhonnan nézzük is, vadak, különlegesek, fantáziadúsak és nem utolsó sorban eladhatóak. Ha már a hangulatot nem lehetett vaku nélkül megörökíteni és hazavinni a ruhásszekrénybe, hogy kedvet adjon ma reggel egy kis változatos öltözködésre, néhány résztvevővel bejártam a hely legfényesebb tereit. Ezeket csini csajokat a női wc-ben fotóztuk. Ezekkel a WC-divatfotókkal kívánunk mindenkinek trendi napokat.