A Nobel-díjas osztrák írónő, Elfriede Jelinek nyerte a németországi Mühlheimben megrendezett drámanapok fődíját (Mühlheimer Dramatikerpreis), és ezzel az év drámaírója lett.
Az osztrák írónő a Rechnitz (Der Würgeengel) című darabjáért harmadik alkalommal kapta meg a Rajna menti drámafesztivál fődíját, s már tizenhárom darabját is meghívták a mühlheimi drámanapokra. A díj 15 ezer euróval (mintegy 4,5 millió forinttal) jár.
Az idén 63 éves írónő irodalmi pályáját költőként kezdte a hatvanas években, már akkor ugyanolyan "provokátorként" tartották számon, mint két világhírű kortársát, Thomas Bernhardot és Peter Handkét. Megítélésén nem sokat változtattak egymás után megjelenő avantgárd, szatirikus regényei, amelyek mind feltűnést keltettek, kezdve az 1970-ben megjelent Csalimadarak vagyunk, bébi című könyvvel, a Kis csukákon (1975), a Kizártakon (1980) át a Zongoratanárnőig (1983). A Kéj (1989) és a Vágy (2000) című
feminista regényei, amelyekben Jelinek megpróbálta női szemszögből ábrázolni a szexuális kicsapongásokat, zajos népszerűségre tettek szert, annak ellenére - vagy épp amiatt -, hogy pornóként fogadta őket az olvasóközönség.
Legismertebb és Magyarországon talán a legnépszerűbb regénye A zongoratanárnő, amelyre Michael Haneke 2001-es filmje irányította rá a figyelmet. A film a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját, a főszereplő, Isabelle Huppert pedig megkapta a legjobb női alakítás díját.
Elfriede Jelinek 2004-ben - első osztrákként - megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Magyarul az Ab Ovo kiadó gondozásában Jelinek több regénye is megjelent, Lőrinczy Attila fordításában A zongoratanárnő, Tandori Dezső tolmácsolásában pedig a Kis csukák, a Kéj és az Egy sportdarab.
