Az illatok nyelvére „fordította le” Anton Csehov négy művét egy krími zenekutató és pszichológus.
Irina Obuhova hosszú éveken át kutatta a zene lelkiállapotra gyakorolt hatását, és vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy kapcsolat áll fenn a zene és az illatok között. Ennek a felismernek köszönhetően zenetudós, aki az illatoknak a szavakéhoz hasonlóan széles hatásmechanizmust tulajdonít, olyan gyógymódot dolgozott ki, amely aromákhoz kapcsolódó zenén alapul – írta a Szegodnya című kiejvi lap online kiadása.
A cikk szerint az irodalmi alkotások és az illatok lehetséges kapcsolata akkor keltette fel Obuhova érdeklődését, amikor Jaltában járva magával ragadta a Csehov-ház kertjének szépsége, s a gondolat, hogy annak növényeit mintegy 110 éve az író saját kezével ültette. Átvillant agyán az ötlet: ha fennmaradtak Csehov növényei, úgy műveinek az „illata” is rekonstruálható. Figyelmesen elolvasta az író Jaltában készült alkotásainak minden sorát, tanulmányozta a dácsája körüli kert flóráját, s abban mintegy 150 növényfajt számolt össze.
A kutató úgy gondolja, léteznie kell egy illatskálának, amely tükrözi az egyes művek alapmotívumát. Ebből kiindulva készítette el négy Csehov mű – a Cseresznyéskert, a Három nővér, A menyasszony, a Cím nélküli darab – hét-kilenc növény aromájából álló, üvegfiolába zárt illatkompozícióit, míg az Örök tavasz (Csehov így nevezte jaltai kertjét) című aromaegyüttesben a park mai illatait gyűjtötte össze.
Obuhova tervei között olyan orosz klasszikusok alkotásainak „illatnyelvre” történő fordítása szerepel, mint Lev Tolsztoj, Alekszandr Puskin és Makszimilian Volosin.
