Hogy a Nép forog-e a Föld körül, vagy a Nép forgatja-e a Földet, alapvetően filozófiai kérdés: mi emberek vagyunk-e a középpontban, vagy a természet, amely olyan jól áll az embernek, hogy utóbbi időben csak díszletnek használja?

A Föld azonban nem egy poszter a lakótelep hatodik emeletén, nem egy táj, és nem egy tárgy, amit egy ideig használnuk, majd eldobunk. Magunk alatt, és magunk mellett vágjuk a fát, így nem marad semmi, még díszlet sem. Erről szólt a hétvégén a Millenárison a Kultúrpart, a Magyar Telekom és a fenntarthatonap.hu közös bulija. Földet vissza nem adunk, ha csak nem egy Földnek látszó hatalmas labda az. A lasztit visszakértük, közvetlen azután hogy a tisztelt közönség a megforgatta, ahogy a forradalmárok forgatják meg az egész világot. Mert még elvisszük máshová is, oda, ahol túl gyorsan pörög a Föld ahhoz, hogy észrevegyék. Fesztiválokra, bulikra.



Két kisfilmet láthatnak a Kultúrpart olvasói, az egyik az előzményekről szólt, a másik, a pedig maga a finálé, színészekkel, zenészekkel, a Földért aggódó fiatalokkal, és egy mozifilmmel, mely az otthonunkról szólt. Nem a 60 négyzetméterünkről, hanem arról a helyről, melynek mérőszáma a végtelen, és csak mi, ún. emberek tehetjük végessé, vagy dobhatjuk el a a labdánkat a végtelen irányába.