Esterházy Péter Egy Kékharisnya följegyzései című kötete sok mindenre jó, és sok mindenre nem jó. Nem alkalmas például arra, hogy frizbizzünk vele a magyar tenger partján, mert a hekk szagú levegőben nem írja le a megfelelő ívet. Viszont nem is arra tervezték. A könyv más ívet ír le, az 1991-től 1994-ig tartó ívet. Film, színház, muzsika, hírek, tudósítások, információk.

Nemcsak az utak felejtenek (ezért aztán végig kell rajtuk menni újra), hanem mi, olvasók is. Kiesnek a fejünkből szöveggyűjtemények kötelező versei is, de Esterházy mindig jó ritmusban mutat rá egy-egy Petőfi, József Attila, vagy éppen Kosztolányi sorra. Memoriterrel hímezi ki a privát emlékezetet, és néha szóviccekkel is – ez utóbbi 1992-ben még rendben lévő volt. 

Esterházy Péter tudta, hogy a közélet nemcsak a lényegről szól, hanem főleg a lényegtelenről, mégis: a lényegtelenre mutatva jelölte ki, hogy mi volt fontos a rendszerváltás gyötrelmes első éveiből.
Megtudhattam egy fontos dolgot is, és máris szégyellhettem magam: Brenner György, a Ludas Matyi karikatúristája nem él. Már 1993-ban sem élt. Azt hittem, hogy él, úgy számoltam vele, mint aki közöttünk van. Közöttünk van, csak máshogy. Butaságom története.

A följegyzéseket olvasva beazonosíthatunk úgymond ezt-azt. Hogy amikor a Szerb utcában műanyag pohárból szürcsöltük az ócska vörösbort és Borbély Szilárd Hosszú nap el című jambusairól beszéltünk, akkor az 1993 eleje lehetett. Meg lehet nézni a könyv végén, mikor e kéziratról írt a szerző. Persze, nincs sok értelme így 16 év távlatából helyszínelni a múltunkban, viszont az fontos: valaki helyettünk is megírta a naplónkat. Ha mi vagyunk Magyarország, én, te ő, mi ti ők, akkor a könyv akár a mi naplónk is lehet. Ezekből a csuklóból megírt szövegekből, következtethetnénk egy író alakítástechnikáira, de mivel Esterházy e följegyzéseit is komolyan vette, nem tudjuk a rutin felől megfogni. 

Mindegyik szöveg más és más. Mi a magyar ma. Azaz: tegnap, azaz: 1993-ban. Mit képviselt Debreczeni József, aki finoman szólva is szokatlan karriert futott be: rájött, hogy nem konzervatív. A tükröt Gyurcsány Ferenc tartotta elé. Debreczeni 1992-ben még alkalmatlannak minősítette Göncz Árpádot az államelnöki feladatra, hogy aztán 2006 őszén Gyurcsányt nagyon is alkalmasnak találja. Ha már egyszer közélet. 

Világos: innen, 2009-ből visszafelé, már nem számít, hogy Csúcs László a Pagodában hány cukorral itta a feketét. Egy kevésbé fontos verseskönyvről, egy mára már nem olyan fontos kiállítás megnyitójáról, ún. ügyekről Esterházynak mindig eszébe jut valami, ami fontosabb, mint maga a tárgy. Az ügyek, az alakok valójában Esterházy modelljei. Arcélek tűnnek föl, egy ország profilja rajzolódik ki. Mindenki modellt ült a szerzőnek. Róluk írt, de valójában helyettük írt, helyettem és Ön helyett, drága olvasó.