Az ókori zenei kultúrába ad bepillantást az a négy váza, amely a Szépművészeti Múzeumban Az évszak műtárgya című kamarakiállítás-sorozat aktuális tárlatán látható június 9-től egészen augusztus végéig.

Több mint fél évtizeddel ezelőtt indította útjára Az évszak műtárgya című kiállítássorozatát a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye azzal a céllal, hogy rendszeresen a közönség elé tárja az ott folyó munka eredményeit, egy-egy újonnan megszerzett, illetve restaurált művet, vagy olyanokat, amelyekről új és bemutatásra érdemes tudományos eredmények születtek.

A nyári kamaratárlat ezúttal az ókori zene és a zenei versenyek világába kalauzolja el az érdeklődőket. A homéroszi kor kiválóságeszményén nevelkedett versenykultúra számára ugyanis a költészet és a zene egyik legfontosabb megnyilvánulási formájává is a versengés vált. A pánhellén ünnepeken is rendeztek zenei versenyeket, a delphoi Apollón ünnepe, az úgynevezett pythói játékok például főleg zenei versenyekből állt. A városállamok saját vallási ünnepein is rendeztek zenei versengéseket: Athénben a régi Athéné-ünnep, a többnapos Panathénaia egyik napja teljes egészében a zenei versenyeké volt.

A jellegzetes korabeli húros hangszer, a kithara versenyét ábrázolja a kiállításon szereplő, időszámításunk előtt 450 körül készült vörösalakos, bor és víz keverésére szolgáló kehelykratér. Az edényen ifjú áll fenn a versenypódiumon, ami a zenei verseny ábrázolásának egyik legjellemzőbb ikonográfiai eleme. A budapesti kratér különlegessége, hogy a festő megkettőzte a győzelmet szimbolizáló szárnyas Niké-alakot: a jobb oldali győzelmi koszorút, a bal oldali pedig ajándékszalagot nyújt át a győztesnek, valószínűleg kettős győzelemre utalva.

Az 520-510 között készült feketealakos bortöltő kancsó (oinochoé) töredékén látható finom vonalú hangszert az akkoriban szabványos hét húrral ábrázolta a vázafestő. A hangszer nem kitharára, inkább lyrára utaló jegyei, valamint a képen kissé oldalra fordított pozíciója utalás lehet a symposionra, azaz az étkezések utáni, beszélgetéssel, énekkel, tánccal kísért "együttivásra". A kétféle zenei kontextus, vagyis a verseny és a symposion kapcsolatára utal, hogy a zenei versengést ábrázoló jelenetek nagy többségükben a bor tárolásához, keveréséhez és fogyasztásához tartozó vázaformákon jelennek meg.

Szerepel a kamaratárlaton egy töredékesen fennmaradt, időszámításunk előtt 500 körül keltezhetett feketealakos, három nagyobb részletből összeállított ivóedény (skyphos) is. Ezen szatírnak öltözött ünnepi kórus ad elő hangszerrel kísért kartáncot. A szatírok régi típusú bölcsőkitharán játszanak, jobb kezükben pengető, az edény mindkét füle alatt ünnepi előadás helyszínére utaló oltár-töredék. Mindössze öt feketealakos kitharás szatírkórus-jelenet ismert, ezek egyike a budapesti skyphos.

Az ókori zenei világot megidéző nyári tárlat apropóját az adja, hogy nemrégiben került az Antik Gyűjteménybe egy egyedülálló, aulosjátékost ábrázoló etruszk váza. Az 570-560 között készült etruszko-korinthosi illatszeres edény fő oldalán egy aulos-on - a mai oboához és klarinéthoz hasonlítható felépítésű és hangú jellegzetes fúvós hangszeren - játszó alak látható. A jelenetet madár és párduc egészíti ki - a mai szemlélőben azt a képzetet kelti, mintha őket bűvölné el a zene.