Harminc éve, 1979. június 19-én halt meg Passuth László író, műfordító, nagy sikerű történelmi regények szerzője, évtizedeken át az egyik legolvasottabb magyar író.
Írói pályáját útirajzokkal, történelmi tanulmányokkal, kulturális fordításokkal kezdte, a Magyar Nemzetnek alapításától kezdve külső munkatársa volt. Óriási, sokoldalú műveltsége birtokában kezdett nagyobb lélegzetű művek írásába; 1937-ben jelent meg első regénye, az Eurázia és Esztergomi symposion című tanulmánykötete. Móricz Zsigmond biztatására vállalkozott máig legnépszerűbb műve, az Esőisten siratja Mexikót megírására. Az azték birodalmat meghódító konkvisztádor, Hernán Cortez útját, a spanyol és indián kultúra találkozását bemutató korkép kedvelt olvasmány lett itthon és külföldön is.
A spanyol trilógia további darabjai (Fekete bársonyban, A harmadik udvarmester) mellett nagyméretű, színes tablókban mutatta be a hazai és az európai történelem kiemelkedő alakjait. A magyar történelem felidézését a Sasnak körme között című, Zrínyi Ilonáról szóló regényével indította meg, a Báthoryakról szól a Négy szél Erdélyben, II. Endréről a Hétszer vágott mező, Zsigmond királyról a Tört királytükör. A múltidézésben külön vonulatot jelentenek a nagy művészeknek, főként muzsikusoknak emléket állító kor- és jellemrajzok. Társadalmi regényeket is írt, de ezeknek a népszerűsége nem érte el történelmi regényeinek közönségsikerét.
A távoli históriába kalauzoló köteteivel komoly küldetést töltött be: kedvet ébresztett az egyes történelmi korok és személyiségek alaposabb megismerésére. Történelmi regényeinek fontos erénye az eredeti forrásokból merített hitelesség. Kivételes tárgyi tudással és kiegyensúlyozott mesélőkedvvel ismertette meg olvasók százezreivel a letűnt századok nevezetességeinek életútját, viselkedését, szokásait. Évtizedeken át ő volt a legtöbb kiadásban, legnagyobb példányszámban megjelenő magyar író (ezt sem életében, sem halála óta nem bocsátották meg neki az irodalom bennfentesei).
Hivatalos elismerésben nem volt része. 1948-ban kizárták az írószövetségből, 1956-ig csak álnéven írhatott. 1945 és 1960 között a Magyar PEN Klub főtitkára volt, igaz, tisztsége 1948 és 1957 között csak névleges volt.
Passuth László magánéletében ugyanolyan választékos stílusú volt, mint mondatai szövegezésében, cselekményeinek szerkesztésében. Személyes megjelenésében a mértéktartó elegancia és a modorbeli kedvesség, szívélyesség volt rá jellemző. Balatonfüreden halt meg, ahol utcát neveztek el róla, sírja a balatonarácsi katolikus temetőben van.
