Budapestre látogat a legendás Toto együttes egykori szólógitárosa és énekese, Steve Lukather, aki július 21-én lép fel az A38 állóhajón; a zenész tavaly megjelent szólóalbuma, az Ever Changing Times dalait mutatja be.
Az első albumával 1977-ban jelentkező, Los Angelesben alakult Toto hivatalosan ugyan csak tavaly júniusban oszlott fel - éppen Steve Lukather, az utolsó alapító tag távozási szándékának bejelentése után -, valójában már Jeff Porcaro dobos 1992-ben bekövetkezett halála egyfajta végét jelentette a legendának.
Nemrég történt, hogy a VoteNumber1.com nevű portál szavazásán Steve Lukather 40 országból érkezett több millió vokssal a legjobb gitáros címet nyerte el - Brian May (Queen), Jimmy Page (Led Zeppelin), Jimi Hendrix és Richie Sambora (Bon Jovi) előtt. Az ilyen szavazások során persze szétválaszthatatlanul egybemosódnak a zenészi kvalitások és az anyaegyüttesek népszerűségének kijáró voksok, de az eredmény így is mindenféleképpen imponáló.
Annál is inkább, mert Lukather dalszerzőként és hangszerelőként, de szólistaként és a Toto tagjaként is Grammyt-díjat kapott. Összesen több mint 30 millió eladott lemez van mögötte, gitárszólói olyan innovatív, időtálló dalok tucatjaiban hallhatók, mint a Hold The Line vagy az I Won,t Hold You Back.
Lukather másik kiemelkedő képessége dinamikus énekhangja, amelyet olyan dalokban hallhatunk, mint a Roseanna, I,ll Be Over You, Gypsy Train, The Letting Go és a Tell Me What You Want From Me. Emellett magától értetődőn beszéli a gitárhangok összes létező nyelvét, és a szaksajtó nem is nagyon tudta felcímkézni munkásságát különféle korszerű műfaji megjelölésekkel.
Olyan művészről van szó, akire azt szokás mondani, hogy amolyan "szimpla" rockzenét játszik - és aki nem él benne a rock and roll cirkuszban, az talán nem is tudhatja, hogy egy ilyen megjegyzés nélkülözi a lekicsinylés bármiféle szándékát. Slágereket is termő szimpla rockzene szívvel-lélekkel előadva, lassan már egy egész életet ennek szentelve.
Ami a Totón kívüli munkásságát illeti, ezek sorát a Lukather(1989) című album nyitotta meg, aztán jött a Candyman (1994), a Luke (1997), a No Substitutions: Live In Osaka (2003), a Santamental (2003) és a legutóbbi, az Ever Changing Times (2008).
Steve Lukathert számos egyéni érdeme mellett úgy is jegyzik, mint a világ egyik legjobb session-zenészét, aki szinte mindenkivel játszott már együtt, aki csak számít. A felsorolásokban többnyire Michael Jackson, Eddie Van Halen, Carlos Santana, Jeff Beck, Elton John, Quincy Jones, Al Di Meola, Eric Clapton, Cher, Lionel Richie vagy Art Garfunkel neve szokott szerepelni, akiknek albumain Steve visszahúzódóan megszólalva is értékes játékát lehetett hallani.
Semmi kétség: vasárnap ő maga lesz a sztár, és a budapesti közönséggel is tökéletesen el tud majd játszani.
