Nagy kiállítással és az 1917-ben elhunyt John William Waterhouse retrospektív kiállításával tér vissza Londonba a nyáron a viktoriánus művészet. A Királyi Művészeti Akadémia kiállítása, amely június 27. és szeptember 13. között várja a látogatókat, műkritikusok szerint fontos kísérlet lesz Waterhouse és a hozzá legközelebb álló stílus, a preraffaelitizmus hírnevének helyreállítására.

"Hosszú évek mellőzése után a preraffaeliták ismét a rivaldafényben vannak, és joggal" - írta Franny Moyle a The Telegraph című brit napilapban.

Waterhouse brit szülők gyermekeként Rómában született 1849-ben, abban az évben, amikor William Holman Hunt, John Everett Millais és Dante Gabriel Rosetti vezetésével megalakult a preraffaeliták csoportja, azzal a céllal, hogy kivezesse a festészetet az akadémizmusból.

Waterhouse művészi ízlését tekintve Tennyson, Keats és Shakespeare örököse, műveinek ábrándos, álomszerű világa az preraffaelita iskolának is sajátja, amelyet talán Millais kísértetszerű Ophelia című vászna képvisel leginkább.
Waterhouse Homérosz és Ovidius tanulmányozása révén élénken érdeklődött a klasszikus mitológia iránt is, amelyet titokzatos, légies festményeiben idézett fel, s ecsetkezelési technikája is elmozdult az eredeti preraffaeliták gondosan kidolgozott realizmusától.

Az ókorból választott témáit, így a IV. században mártírhalált halt 12 éves keresztény lány, Szent Eulália alakját kortársai vakmerőnek tartották. Az 1880-as évekre a Királyi Művészeti Akadémia kiállításainak köszönhetően egyre ismertebb lett. Soha nem kacérkodott a századforduló modern stílusaival, és 1914-re visszatért a preraffaelitákhoz közel álló történelmi témákhoz.

Halála után művészete, akárcsak a viktoriánus festőké, drámain veszített népszerűségéből, amelyet csak a 20 század végén nyert vissza. 2000-ben Szent Cecília című alkotása 6,6 millió fontért kelt el egy árverésen.