A Transformers: A bukottak bosszúja hosszabb, zajosabb, látványosabb, mint az első rész: lenyűgöző effektek, szexi pucsítások és kéjes, gonosz űrlények 157 percben, egyszóval nagyon metál.

Michael Bay rendező (Armageddon, A sziget, Pearl Harbour) 2007-es Transformers-filmje visszahozta a Hasbro-rajongóknak azt a zsongást, amit annak idején, a nyolcvanas években éreztek gyerekek és felnőttek egyaránt. Az, hogy robot-űrlények galaktikus harcaikat végül a Földön vívják meg, nos, tuti vállalkozásnak tűnt egy olyan rendezőnek, aki él-hal a monumentális effektekért és durva harcjelenetekért.

A 2007-es Tranformers második részének promója pedig egészen jól sikerült, igaz, inkább Megan Fox domborulatait hangsúlyozták jó előre, hogy az apukák, ha nem is feltétlen a robotokért, de a nőért mindenképpen moziba menjenek. 

Azt kell mondanunk, nem bánják meg, akik megnézik a filmet, mert a 157 perces mozi végtére is nagyon rendben van - szexis ciciktől teljesen függetlenül.
Ezekhez a szupermellekhez és idomokhoz pedig még egy fontos tényező is hozzájárul: az ufós filmekkel ugyebár nem lehet betelni, főleg az olyannal, ami a piramisokat hozza összefüggésbe a galaxis lakóival. Ám azt mindenképpen leszögezhetjük: ilyen ufókat eddig még senki nem álmodott a piramisok belsejébe!

A történet szerint, miután Optimus Fővezér és katonái sikeres győzelmet arattak az Álcák ellen a Föld békéjéért, azt hitték, többé nem lesz gondjuk. Ám nagyot tévedtek. Egy Álca ugyanis Megatron holtestét ellopja és saját szikrájával feltámasztja. Megatron és cinkosa, Üstökös új erőkkel az oldalukon esküszik bosszút az autobotok ellen azért, hogy A Bukott (a főellenség) új erőre kapjon és elpusztítson mindent a Földről.

Mindeközben főszereplőnk (Sam - Shia Labeouf) ruhájában marad egy darabka a híres és mágikus kockából, és mivel megfogja, így agyában valamiféle brutális átalakulás megy végbe: mondhatjuk, hogy zseni lesz, és furcsa jeleneket kezd vizionálni (nem mellesleg pedig fél perc alatt kiolvas egy többszáz oldalas könyvet). A lényeg: a Föld további sorsa az ő kezében van, és ha nem akadályozza meg a piramisba ősidők óta rejtett szerkezet aktiválását, akkor a Napnak annyi, mert a gonosz robotok bizony arra pályáznak: a Bukott, az eredeti 13 Prime egyike, aki elárulta fivéreit, a Nap elpusztítására törekszik.

A kerettörténet tehát igen egyszerű, már-már butácska, nem is lényeges, így inkább a látványról, az effektekről és a felbukkanó karakterekről kell szólnunk. A Transformers második részében Hummerek, Chevrolet-ek (persze jól látható jellel), de vadászrepülők, GMC Topkick pick-upok, sőt műhold- robotok is feltűnnek, no és egy kis szexista játékautó is szerepet kap, aki végül meghágja majd Megan Fox lábát. És persze viszont látjuk az első részből ismert Űrdongót is. 
Kidolgozottabb karaktereket kaptunk a második részben, a robotok sajátos arckifejezésekkel és különböző (néha viccesebb) érzelemkifejező képességgel bírnak (tehát ha sírnak, ömlik a kerozin). Továbbá szerepel még Röptűz (Jetfire), az SR-71 Blackbird vadászrepülő, az ősi Álca, a filmben Autobot, öreg veterán - valóban nagyon félelmetes robosztus gép.

És az alaprecept, amit már az előbb is említettünk: végy egy, vagy lehetőleg két nagyon formás csajt, az egyik a jó a másik pedig a rossz, sőt, a jó ember, a rossz meg egy gonosz robot, aki szexuális vonzerejével akarja elcsábítani, majd megölni áldozatát (Alice-Isabel Lucas). Az első filmkockán természetesen már javában pucsít Megan Fox (Mikaela Banes), akinek mindig enyhén nyitott ajkai szüntelenül csillognak a szájfénytől, még akkor is, mikor a halál torkából menekülnek meg a sivatag közepén.


A színészi játéknál sem időzhetünk túlságosan sokat, bár Shia Labeouf már szinte elgondolkodtat minket nagyjelenetében, amikor a Csodálatos elmére hajazva Sam a kocka hatásától megvilágosodik, teljesen megbolondul és rájön arra, Einstein tévedett - szerencsére a rendező ezeket az "emberi" jeleneteket igen megkurtította és többet élvezhetjük a transzformerek akciójeleneteit.

Michael Bay itt-ott finom humorrral is operál, szóval még nevetünk is az egyébként általában pörgős jelenetek némelyikén, bár azért egy-két lila köd mégiscsak akad a filmben - például felmerül a kérdés több esetben is; hogy Sam szüleinek szerepét miért is erőlteti annyira a rendező, amelytől sokkal de sokkal butább és együgyűbb lesz az egész elgondolás. Épp így kérdéses a romantikus szál túlspilázása is, amelynek végén Mikaela örömére Sam végül kimondja az "sz"-betűs szót.

Ezt leszámítva egyébként végülis remek ötleteket és azok szenzációs megvalósítását láthatjuk a Transformersben, igaz, néha az ember már néha elszédül a hipergyors akciójelenetek kavalkádjában, de ne panaszkodjuk, hiszen végtére is pont ettől jó. No és attól, hogy a robotok mozgása tényleg profi, szinte élethű.

A filmidő nem vészes, a 157 perc végtére is kibírható, hiszen inkább izgalmas, mint unalmas filmről van szó. A gyerek élvezni fogja. Meg apa is.

 

 Neked hogy tetszett a Transformers: A bukottak bosszúja?